P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 9. Második török hódoltság

gyösi klastrombul hozzám Debreczenbe, vagy az hol az magyar vitézekkel kvártélyukban feltaláltatnak, isteni szolgálatnak végbenvitelire gyünnek, kérek ezért minden rendeket ezen tisztelendő két Pátert nemcsak békével bocsájtani, sőt város és falusi bírák szállástadással gazdálkodással és minden jóakarattal ő kegyelmekhez lenni ne neheztellyék. íratott Debreczenben az magyar vitézek kvártélyában, die undecima martii 1679. Gróf Balassa Imre."

46

9) A szegedi kolostor munkaköre is bővült. Említettük, hogy a szegedi házfőnököket a püspökök helytartókul nevezték ki, miként Jászberényi Gáspár, a későbbi szécsényi házfőnök és tartományfőnök is az volt. P. Séra György — ki a felszabadulás után Szécsénybe i került — volt az utolsó püspöki helynök. 1692-ben írta Telekessy, a kiváló egri püspök, Séra György szegedi guardiánnak : „Megértettem, hogy kied szegedi guardiánságra emeltetett. Kihez képest nemcsak kiednek concedálom a vikáriusságot, de kérem szeretettel, visellye gondját a szegény juhoknak, szinte annyi authoritást engedek kieteknek, amennyi magamnak vagyon, tam quoad casus reservatos, quam quoad alias functiones ecclesisticas. Datum die 30. Júnii 1692".

47

0) A kecskeméti ferencesek Alföldön teljesített munkájáról olvassuk Blahónál : „Pásztorkodtunk mi is mind elébbi darabos, zordon, deáktalan, keserűséges, mind mostani töröttebb időkben ezen alföldi magyar hazánkban több helyeken : Szegeden, Berényben, Szolnokon, Kalocsán, Szabadkán és a városnak szomszédságában, , úgy mint Jankón (Jankovác, Jánoshalma), Mélykuton, Almáson, Ókanizsán, Szentán, Topolyán, Óbecsén, s a többiben. Bizonyítják ezeket régi leveleink s könyvekben tett jegyzések. Mi barátok őrzöttük Isten kegyelméből azon kevés nyájat, mely most nagy sereggé nevekedett. Tzigléden is, Kecskeméthez nem messze, új vallásúakkal rakott várasban, nem régen szemenként tsirázó katholikusoknak első nevelője volt Franziskánus."

47

1) A szegedi határ tehát kiterjedt nemcsak az egész csanádi egyházmegyére, hanem a kalocsai egyházmegyének legnagyobb részét is, egészen Délbácskáig Topolya-Óbecséig és nyugat felé Jánoshalma— Mélykút, Kalocsa vidékéig, ők látták el. A térképre kell csak nézni s megértjük, micsoda munkát végeztek ezek a testvérek, akik nem vonaton, autón, — mint napjainkban — de gyalog járták be az óriási területet. A lelkiatyák szívükön viselték a nép boldogulását és védelmére keltek, bárhonnan érte őket támadás. 1679-ben Egyekhi (Egegi) Nándor szegedi házfőnök a ludasi nép védelmére kel : „Ha a Kamara nem lát a dologhoz, végkép elpusztulnak, a szegedi klastrom nagy kárával. Lévay, füleki, szendrei és ólnadi katonák elhajtották 400 marhájukat, 80 lovukat és a lakosok közül 35-öt megkötözvén, kezesség mellett 2000 tallér sarcban bocsájtották el. Kár ilyen derék falunak elpusztulni, melyben vagyon 1500 lélek, aki meggyónhatik és igen-igen ájtatos nép, kiknek ájtatosságát, ha a kamara látná, csodálkoznék rajta."

4'

2)