P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 9. Második török hódoltság

A kecskeméti testvérekről Blahó gyűjtött össze sokat kifejező adatokat. A városi hatóság (bírák, esküdtek) és a templom gondnoksága állítottak ki sok aláírásos bizonyítványt az ottani rendtagok működéséről (akik között Kolozsvári Bertalan, Jászberényi Gáspár, Kecskeméti Gellért és más, volt szécsényi rendtagok működése is nyer elismerést). Az első levél 1678-ban van keltezve. Miután dicséretesen megemlékezett a ferencesek lelki munkáiról, így folytatódik a levél : „Mire nézve, Isten kegyességéből, látván ezen Tisztelendő Páter Franciskánusoknak és előttük levőknek mi hozzánk, igaz katholikus keresztényekhez, a török iga alatt is mutatott nagy szeretetöket, tulajdon indulatunkból és szívességünkből elsőtől fogva utolsóig, sőt maradékink is, a templomot, Residenciát, iskolát által adjuk örökösen és megváltozhatatlanul szent Ferencz Atyánk szerzetének ; áldással birják és Istennek nagyobb dicsőségére gyarapitsák, valameddig tsak egy is marad Tisztelendő P. Franciskánusok közül Magyar Országban. Melly dolognak nagyobb igazságára mind az városnak, mind az Ecclesiának közönséges élő petséttjével megerősíttetett levelünket adtuk Kecskeméten 1678."

4'

3) A másik levél 1719-ben keltezett : „Midőn még a keresztényeknek szörnyű ellensége a török itt körülöttünk felette uralkodott volna, történt a mi plébániánknak lelkipásztor nélkül való üressége. A mi eleink . . . folyamodtak a Jézus Társaságának Nagyon Tisztelendő Atyáihoz, onnét mindazonáltal vigasztalás nélkül bocsájtattak vissza. Azontúl pedig, hogy az ájtatos lelkek, annyi eretnekek között, lelkipásztor nélkül sokáig veszedelemben ne nyomorognának, járultak a legszentebb Üdvözítőnk Provinciájában lévő szerafikus szent Ferencz szerzetéhez .... mely is megértvén a mi eleinknek illendő kérését, a lelkek szolgálattyára való buzgóságtól felindíttatván, ajánlotta magát, hogy akar lelkiatyákat küldeni, amint is küldött ; és onnét fogva azon atyák a mi plébániánkon mind e korig, az esztergomi érseknek megegyező akarattyából, hivségesen szolgáltak, kiket noha mind töröknek, mind tatárnak kegyetlensége velünk együtt felette szorongatott, mégis mindenkor velünk állhatatosan megmaradtak. A többi közt egy György nevő Tisztelendő Atya, mit nem szenvedett a Tököly-háborúkban ? A Residentiából kivonatván, a kurutzoktul sokféleképen megtsúfoltatott, a többi közt egy nyereg nélkül való lóra kén>szeritetvén felülni és azokkal mérföldnyire lovagolni : kit eleink költséggel és fáradsággal váltattak vissza azok kezéből. Más tisztelendő atya, Liitkei János. Budának első megszállása után a Pesti törököktül megfogattatván, különbféle módon sanyargattatott és hogy rabságra ne vitetnék, a mi eleinktől hasonlóképen sok fáradság, fizetés által váltatott meg. A mi időnkben pedig jól emlékezünk rá, hogy a tatárok szintén oly hatalmasságot vittenek végbe a tisztelendő páter Franciskánusok klastromában valamint kivül a városbelieken, a klastromnak egyet s mását felprédálván, a pátereket pedig fejszékkel kergetvén és hajigálván. Negyven esztendőknek forgása alatt pedig ezen városunkban három rendbéli ragadó betegség nagyon uralkodván, minémü terhet viseltenek, hosszú volna elszámlálni. A többi között tisztelendő öreg Páter Schutth Joakim, hogy szabadabban szolgálhasson a lelkeknek, második pestisben, a klastromon kivül egy puszta kápolnában lakott, hogy éjjel s nappal minden akadály nélkül nyitott utja volna a betegekhez és oly szorgalmatosan szolgált, hogy senki szent gyónás és lelki vigasztalás nélkül e világból ki nem mult. . ,"

47

4) A váci egyházmegye kiváló püspöke Althann, a váci kolostor alapítólevelében (1719. ápr. 14.) kitér a szalvatoriánus ferencesek török világ alatti hősi életére : Mikor országunk nagyobb része a kereszténység ősi ellenségének a töröknek járma alatt nyögött, az Üdvözítőről nevezett rendtartomány önfeláldozó tagjainak köszönhető,