P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 9. Második török hódoltság
ezüstbányák vilajetjeit rabolja és dúlja fel s a khánfi negyvenezer tatárral portyázásra indult; a budsák tatárok helyükön maradtak. Az oláh bég tízezer főnyi oláh sereggel mihelyt Szécsény váráig ment, rablásra és dúlásra küldetett s a nagy vezértől egy felügyelő aga jött hozzájuk s elindultak. Azután a moldvai bég tízezer katonával az elbászáni béggel együtt Komárom vára környékének felégetésére küldetvén, elindult. Ugyancsak Hádsi-gibi pasazád is maga tizenötezer harcosával Németországnak Loncsát vilajetjéig hatolva, rablásra és pusztításra ment. A khánfinak vezére Szefer-aga-záde Iszlám aga tízezer válogatott vitéz férfiúval a Vág folyón átmenvén, Pozsony vára környékének megtámadására, égetésére és rombolására küldetett. Erdély királya a lippai, csanádi és gyulai szandságbégekkel együtt huszonhétezer katonával a Vág folyó partján levő tartományok rablására és pusztítására küldetett. Öt nap és öt éjjel, némelyik tíz éjjel, a környékbeli vilájeteket rabolta, dúlta s azután épségben és gazdagon tértek vissza a táborba. A hat irányból megérkező katonaság zsákmányának és foglyainak nem volt száma." 4 0") Eszerint Szécsény és vidékére az oláh bég „küldetett oláh-tatár hordákkal rablásra és dúlásra ..." Miként Koháry hadi mozdulatából látjuk, ez a második török rajtaütés nem jött váratlanul. Koháry, a ferencesek jóbarátja, — testvére ferences volt 46 1) — eleve értesítette a testvéreket a veszedelemről. Ezen alkalommal idejében készülhettek a menekülésre. A könyvtár egyes könyvei jegyzeteiből, beírásaiból, melyek a második török megszállás előtti korból valók, következtethet az ember arra, hogy a kolostor nagyobb értékeit sikerült megmenteniök. A mátraszőllősi plébánia kéziratos történetében olvassuk, hogy Primek András plébános 1777-ben azt jegyezte fel szájhagyományra alapított munkájában, hogy a szőllősi templom főoltárát, illetve annak felső részét 1669-ben kapták Szécsényből. Az oltár, mely Mária megkoronáztatását ábrazolja, a feljegyzés szerint régi festmény, régi alkotás. Ha az esztendőben elírás is lehet, — de magát a feljegyzést ténynek vehetjük, annál is inkább, mert a régi szécsényi templom a Boldogságos Szűznek volt szentelve. A testvérek eszerint közvetlenül a megszállás előtt, vagy után biztonságba helyezték, illetve elajándékozták a főoltárt. Az 1661 és 1662-ben Galgócon összegyűlt rendi káptalan tudatában lehetett már a nagy török-készülődésnek. Azért a gyűlésen kötelezték a kolostorokat, hogy hetenként egy szentmisét mondjanak a haza jóléteért és a magyarországi Egyház erősödéseért. Ezen esztendőben a szécsényi kolostorban találjuk a következő rendtagokat: Kolozsvári Bertalan házfőnök, Czandler Didák tót szónok, Erdős Athanáz magyar szónok és Ambrovics Ágoston, a világi tantárgyak előadója; négy klerikus: Löke György, Bedussy Mihály, Kecskeméti Gellért, Saici (Véglesi?) Antal; és négy laikus testvér: Becze Ivo (több év óta a szécsényi kolostor tagja), Halászi Dénes, Gyöngyösi Máté és Bala Balázs. (Megjegyezzük, hogy 1661-ben 5 Páter, 5 klerikus és 5 laikus volt a létszám; azelőtt még több.)
