P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 8. Felvonuló hadak országútjában
szétosztását. Tudta, hogy a szécsényi testvérek felszerelés hijján állanak, miután az értékek javarésze ferences templomokból került Ecsegre. méltányosnak tartotta, hogy abból elsősorban a szegény szécsényi templomnak ajándékozzon. így jutott a szécsényi kolostor tekintélyes egyházi, templomi felszereléshez. Az oklevéltárban leközöljük a Szécsényre vonatkozó jegyzeteket. Sajnos, a mai napig egyetlen darab se maradt meg ezen értékekből; bizonyára a második török megszálláskor pusztult el a javarésze. De legalább azon korban voltak a testvérek szép egyházi ruhákkal ellátva ! Fényes istentiszteleteket tarthattak és széppé tehették templomukat. 4 4*) Míg Forgách gróf élt, a legnagyobb gondtól meg voltak kímélve ; a nemeslelkű főúr állandóan segítette őket szükségeikben. Sőt azt akarta, hogy halála után se legyenek kénytelenek az ínség miatt Szécsényből távozni. Azért végrendeletében biztosította a testvérek életszükségletének nagy részét, amennyiben a szakali és szécsényi malom, valamint a szécsényi vám jövedelmét rájuk hagyományozta. „Mely jövedelmet senki el ne vehessen tőlük, lelkek kárhozattya alatt. De az barátok is minden nap egy misét tartozzanak érettünk mondani", hagyja meg utolsó szent akaratát a kiváló férfiú. 44 9) Nagy könnyítést jelentett Forgách Zsigmond végrendelkezése. A nádor özvegye, született Pálffy Kata, férje halála után hasonló szellemben sietett a szécsényi testvérek gondját viselni. így tudjuk, hogy 1625—1626-ban a kolostor számára megvette a szemben levő házat (mint említettük „az Pátereknél levő tanuló deákoknak oskolaház számára"), valamint ugyanannak a Szabó családnak rétjét is megvette s a kolostorra hagyományozta. Ezek a segítségnyújtások megtartották a kolostor egyensúlyát. De az írásbeli megállapodásokat nem egyszer borították fel a rettenetes idők. Nem az Ipoly, de az idők hullámzásai elsodorták a vízi malmokat és vitték el sokszor a kolostor egyéb értékeit is. A Forgách családon kívül azért mások támogatására is rászorultak. Említettük, hogy az 1626. év veszedelmei után 1627-ben Bosnyák Tamás báró sietett segítségükre, hogy a kolostort helyrehozhassák: rursus aedificatur conventus a barone Thoma Bosnyák. 1643-ban a neves Szegedi Ferenc Lippai György esztergomi prímáshoz fordult. A levélben a házfőnök először köszönetét tolmácsolja az eddigi segítségért, s bizalommal fordul a prímáshoz könyörögve, hogy a kolostor újjáépítése nagy gondjaiban hathatósan támogassa. „Kívánata szerint való javaival,áldja megh Isten nagyságodat! Hogy ne láttassam Kegyelmes Úr Nagyságodhoz háládatlannak lenni, tudván azt, hogy nem méltó a jövendő jótettek elvételére, aki háládatlan az elvett jókért. Minthogy pedig Nagyságod kegyelmes voltából az elmúlt napokban táplálásunkra jó alamizsnát küldött, conventionaliter köszönöm Nagyságodnak. Továbbá bízva Nagyságodnak hozzánk való jóakarattyában, alázatosan kérem Nagyságodat, minthogy kikelet hozzá akarok az elromlott klastromnak épületeihez kezdeni, nincsen pedigh, akihez confugiálhassunk, bízván azért az Nagyságod irgalmasságában, Nagyságodhoz confugiálok. Istennek szeretetiért legyen Nagyságod kegyességgel az épületnek véghezvitelében, amely Nagyságodnak ebbeli irgalmasságáért az kegyelmes Isten az utolsó napon beőséges kifolyó mértékkel fizesse meg.
