P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 8. Felvonuló hadak országútjában

könyveiben" megtaláljuk az okot. 1663-ban török-tatár csapatok törtek Szécsényre, a várost elpusztították. És ha ezen alkalommal csak a katolikusokat kergették el és a protestánsokat meghagyták volna, úgy a felszabadulás után fellépő és mindenkit Szécsény tájáról elűző pestis (melyről később szólunk) semmisítette meg az evangélikus hitközséget. Különben a protestáns Mocsáry kiváló munkájában, a tiszteletesek elsorolása után, ezeket jegyzi fel : „De Thököly Imrének a törökökkel való pusztítása, valamint ezen egész vármegyében, ugy itten is mindeneket elszélesztett, s ezen városnak visszavétele után az evangélikusok többé vissza nem állíttattak, hanem a Tolerantia időszakában az itten találtatott L. Ev. a Kis-Zellei anyatemplomhoz affiliáltattak."

44

6) A szécsényi kolostor lakói életére nézve két kérdést részletezünk még : miképp tartották fenn életüket olyan vészes időben, amikor tudomásunk szerint semmijük se volt és milyen volt a fegyelem ezen időszakban. A tartomány kemény harcot vívott a létért, a szécsényi kolostort nem támogathatta. Minden kolostornak a maga lábán kellett megállani. A testvérek 1610-ben üres kolostorba, üres templomba jöttek. Talán egy-két miseruhát, kelyhet, misekönyvet kaptak kölcsön a gyöngyösi kolostorból. Nayy ínségükben — Istennek hála — találtak jóbarátokat, akik szeretettel siettek segítségükre. Mindennél többet mond egy 1616-ból származó feljegyzés: „A szécsényi őrség 1616-ban négy havi zsoldját ajánlotta fel a ferencrendiek leromlott klastromának felépítésére."

4

1') Sokat jelentő tény annál is inkább, mert általában a zsoldosok, a „szegény legények" maguk is szenvedtek, nélkülöztek. Mily lelkes apostolok munkálkodhattak a várban, a katonaság között, hogy a harcokban eldurvult zsoldosokat ily áldozatra tudták ragadni. Ekes adat a rendtagok pasztórációs sikeremellett! Legnagyobb jóakarójuk és jótevőjük kezdettől Forgách Zsigmond. A nemesszívű palatínus rendkívül szerette a szécsényi kolostort, a szécsényi testvéreket. Ezen időben az anyagi megélhetési segélynyújtások mellett igen nagy kincset juttatott a szécsényi kolostornak: gazdag egyházi ruhákban való felszerelést. A török betörések alkalmával az ország városaiból mindenki északra menekült és igyekezett megmenteni értékeit. A ferencesek is kocsira rakták a jótevők által ajándékozott egyházi felszereléseiket. Számos kolostor sokatérő templomi felszerelését meg is mentették. Az ecsedi várban gyűjtötték össze ezeket az értékeket. Időközben protestáns kézbe került a sok érték a várral együtt. De Báthory Gábor megöletése után 11. Mátyás király birtokába került vissza a vár és az egyházi felszerelés is. Forgách Ferenc esztergomi érsek kezébe került ezen értékek listája és „látatlanban" (a se nondum visis) 2.000 forintért meg akarta venni. A dolognak azonban más fordulata lett. Forgách Zsigmond, az érsek testvére, lett Kassa és Felsőmagyarország kapitánya. Miután pénzszűke miatt fizetést nem igen kapott, fizetés fejében ezen egyházi felszerelést kérte a királytól, hogy szegény egyházakat felruházhasson velük. Be sem várva a királyi döntést, elkezdette az egyházi ruhák