P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 8. Felvonuló hadak országútjában

száma közben 15-re is emelkedett. Ez a tény abból a szempontból bír jelentőséggel a szécsényi kolostor történetében, mert a klerikát mindig nagyobbította a felszentelt áldozópapok létszámát, egyben azt is, hogy a lektorok képzettebb egyének lévén, nagyobb súllyal dolgozhattak a szécsényi lelkipásztori életben. A lektor-páterek állandóan helyben lévén, a többi páter annál szabadabban mozoghatott a vidéken, a megye lakossága lelki szükségletének kielégítésében. 1631-től az olasz származású, képzett Terugia volt a klerikusok lektora. Szécsényben a XVII. század elején a felvidékről nagyszámú tótság jelent meg. Vagy a birtokosok hozták munkások gyanánt, vagy pedig önként jött a tótság a gyér lakosságú vidékre, a töröktől való felszabadulás után. A káptalani határozatokból csak azt az egy tényt tudjuk megállapítani, hogy a rendi elöljáróság szívén hordta a tót népnek az ügyét és állandóan egy-egy tótnyelvű pátert helyezett Szécsénybe, „concionator slavicus" néven. A magyar ferencesek ízig-vérig hazafias egyének voltak, de éppen Szeráfi Atyjuk és az Evangélium szellemében jártakel, mikor azonnal magukévá tették a tótok lelki szükségletét. Ilyen tótnyelvű szónokok voltak : , Sassini Albert, Somlyai, Ambrovics Ágoston, Gernei Antal, Németi Ágoston, Budai Gáspár, Czandler Didák. Ugyancsak később, a második török hódoltság után, visszatértek a tótok, amikor a Szentlélek kápolnába a tótnyelvűek, a temetőibe pedig a német iparosok és katonák jártak. Még egy jelenségre kell részletesen kitérnünk : milyen volt a kolostor viszonya a protestántizmussal a felszabadulás után ? Láttuk, hogy Szécsény mily veszedelmes történelmi éveket élt át s mennyire kellett a rendnek vigyáznia, hogy alkalmas egyének kerüljenek Szécsénybe, akik az izgatottságban helyt tudjanak állani. Ezen évszázad kezdete volt a legveszedelmesebb, telve vallási súrlódásokkal és harccal. A Mohács utáni országos csapásban a protestántizmus szabadon hódított tért ; a katolikus helyek, városok, nagy családok sorban protestánsokká lettek s a földesurakat a jobbágyság követte a vallásváltoztatásban. A XVII. század elején azonban a katolicizmus újra ébredni kezdett és veszteségeit lassan-lassan visszahódítani, törekedett. Főleg Forgách prímássága óta. Pázmány csodával határos tevékenysége, irodalmi és szónoki harcainak pedig éppenséggel az volt a következménye, hogy a 30-as években a protestántizmus: védekezni volt kénytelen. Tudjuk azt, hogy Pázmányba ferenceseket mennyire szerette, működésüket mennyire becsülte. Ő maga Újváron, Nagyszombatban, kolostort építtetett számukra. Az újvári kolostor alapítóokmányában olvassuk : „Előmozdítani óhajtván Isten dicsőségét és a kath. vallás terjesztését, úgyszintén indíttatva a különös tisztelet által, mellyel szent Ferencz iránt viseltetett, kinek ünnepén látott először napvilágot, a kolostor és templom építését 1626-ban kezdette meg s maga vezette. — Berendezését is saját költségén eszközölte. A templomot 1631. május 24-én szentelte fel, amikor a szerzetesek ünnepélyesen bevezettettek lakásukba." „Biztosan reméljük, — írja ez alkalommal