P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 8. Felvonuló hadak országútjában
tására tartogatjuk... Tudom, hogy a török, csausz által, jelentést íog tenni veszteségeiről, panaszaikról, de reméljük, hogy legkegyelmesebb Uralkodónk a rajtunk történt gazságokról is meghallgatja a jelentést." 42 6) A török sokszor csapott Szécsényre és vitte el a nép gabonáját, szőlejét, sőt gyakran rabszíjra fűzve lakosokat is, akiket rabszolgakereskedőknek adtak el. A szécsényi eset, melyről Koháry szavaiból értesülünk, hasonló lehetett a fentebb említett szikszó-dobsinai esethez.. . A törökök kisebb betörések után, kegyetlen tatárcsapatokkal bővülve, 1662-ben hirtelen rajtaütöttek Szécsényen és a várost és várat másodízben foglalták el. . . A történelem vihara tépte, szaggatta a szécsényi kolostort, a testvéreknek az „ország útjában" egy napjuk, egy éjtszakájuk nem volt biztonságban. Csodálatraméltó merészség, apostoli áldozatosság kellett ahhoz, hogy ilyen állandó pergőtűz elől biztosabb vidékre ne költözzön valaki. Annál csodálatosabb, hogy ilyen állandó csatazaj, hadak felvonulása, erdélyiek és császáriak egymásraütése, valamint garázda tolvajok és törökcsapatok rablása, fosztogatása között a szécsényi kolostor lakói nem nézték, hogy Rákóczy lutheránusai, vagy a pogány törökök leselkednek rájuk ; rendületlenül állottak őrhelyükön és járták be a vidéket, majdnem egyedül tartva fenn a megszállás után a megye népében a hitet és erkölcsöket. Fraknói sokatmondó beszámolójában olvassuk a szécsényi kolostor lakóinak ezen korból származó munkásságáról: „Nagy Nógrád az esztergomi egyházmegyéhez volt csatolva. Mindkettő sokat szenvedett a török dúlásaitól, melyek a katholikus papokat üldözték. E miatt Apáthy Márton kanonok és főesperes, midőn végre 1634-ben elhatározá magát kerületének látogatására, nem bátorkodott azt bejárni, hanem Szécsényben megállapodott, idehívta a lelkészeket. Ezeknek száma csekély volt. Nagy Nógrádban 5 plébános és 4 licenciátus találtatott. Szécsényben és vidékén a Szent Ferenc-rend zárdájának tagjai teljesítették buzgón a lelkészi teendőket. Népes községek, mint Balassagyarmat, Patak, nem bírtak lelkésszel; a katholikus hívek e miatt gyakran prédikátorok által kereszteltették gyermekeiket és temettették halottaikat. E mellett a plébánosok, miként a főesperes közvetlenül tapasztalá és a szécsényi atyák jelentéseiből megérté, a papi hivatás igényeinek legkevésbé feleltek meg ; az egyházi fegyelemnek nyoma sem volt körükben. Nem bírták a kellő ismereteket, erkölcseik sem állottak kifogáson felül. Természetes, hogy a főesperes buzdításai nem nagy sikerrel bírhattak. Eredményt egyedül egy új papi nemzedék megtelepítése helyezett kilátásba. . ." 42 7) Ezen jelentésből még inkább kiviláglik a szécsényi testvérek csodás munkateljesítménye. Állandó viharban lenni és a viharral nemcsak dacolni, szembeszállani, hanem egyben alkotó, pozitív munkát végezni, ez több, mint amit halandó emberektől kívánni lehet. Az áldozatos idő hősöket nevelt. Az új század új testvéreket s régi kolostorokat hozott. 1631-ben 93-ra emelkedik a testvérek
