P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 7. Protestánsok Szécsényben
politikai, mint vallási téren. Az erdélyi fejedelemségbe János Zsigmond, Báthory István és Báthory Zsigmond után a nagy tehetségű, harcias Bocskay István ült. Oly időben, mikor a 80 esztendeig fogyó katholicizmus ébredni kezdett és Kassán katonai hatalommal igyekezett visszaszerezni az elvett dómot. Vallási téren időközben a lutheránizmus mellé a kálvinizmus és unitarianizmus csatlakozott. Arról már Blahó értesít bennünket: „Elsőbben a megtántorodott Magyarok Luther után indultak ; de aztán megunván Luthert, Calvinus mellé állottak, ki nagyobb szabadsággal kedveskedett. 1567-ben Debreczenben nagy gyűlést tartottak, mely gyűlés óta „magyar hit" név alatt szerepelnek a kálvinisták, miután a szászok, németek, s tótok Luther mellett veszteg maradtak. " 3s 2) Maguk között ugyan megoszlottak, de a katholikusok ellen mindenkor egy táborba tömörültek. Csak természetes, hogy a protestáns fejedelmek (egy-kettőt kivéve) a protestánsoknak kedveztek, a katholikusok rovására. így teremtődött az az áldatlan állapot, amikor az ország legnagyobb része a török iga alatt nyögött, a kicsi szabad részben pedig magyar magyar ellen ágaskodott, miután a politikai és vallási megoszlás ellentétbe állította őket egymással. Nagyobb lett a baj, veszedelem Bocskay idejében, mert maga mellett szövetségesül a török is szerepelt és így immár török-magyar szövetség küzdött északon a másik rész ellen. Bocskay, a nagy hadvezér és politikus, már nem mint a török alattvalója, hanem szövetségese szerepelt. A töröknek e felvonulásban szinte mellékszerep jutott csupán. Mégis hihetetlennek tetszett a tény : keresztény és török szövetség! Bocskay vezérei, mint Homonnay, Drugeth szenvednek is lelkileg a török szövetség miatt. Látják, hogy a török érdekeit szolgálják egymás kaszabolásával ; „Az török nemzet azt akarná, bátor az németek minket mind egyig levágnának, avagy mi a németeket, mert ők annyival inkább erősödnének hatalmas állapotukban." És újra : a német és török „két tar között elveszünk, ha Isten nem könyörül rajtunk." 88 8) A Felvidék mégis lelkesen fogadta a fejedelmet. Benne a lánglelkű hazafit, felszabadítót üdvözölték. Az északon fekvő megyék sokat szenvedtek az átjáró német katonáktól ; hozzá nagyrészt protestánsok voltak, azért siettek Bocskaynak meghódolni. Bocskay diadalmámorban vonult be Kassára. A város és katonaság lelkesedését aztán fokozta egy délről, Nógrádból, érkezett hír. A megye protestáns lakossága Bocskay győzedelmes felkelésének hírére egyszerre Bocskay mellé állott. Mocsáry hűségesen mondja el az esetet : „tudósítván Bocskay, hogy a bányavárosok határai, úgymint : Szécsény, Divény, Kékkő, Gyarmath és azon környék több helyei néki hódoltak s azt esküvésekkel is megerősítették. Kassán nagy öröm nap ünnepeltetett, a piatzon és a város bástyáin minden ágyút kisüttettek." „1605-ben a szécsényi, gyarmati, divényi, drégelyi, bujáki és palánki helyiségek lakosai hiteket megszegték, az őrizetben lévő német katonáknak fejeket vették és Bocskaynak hódoltak." 88 4) Ekkor történt Szécsényben a nagy változás, a templomnak
