P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 7. Protestánsok Szécsényben
elvétele, és protestáns kézre juttatása. Ez történt az egész vonalon. Gyöngyösön pl. a régi megegyezés állott fenn, melynek értelmében a négy templom közül a két kisebbet engedték át a protestánsoknak. Bocskay előtörésére a kolostor templomát is le akarták foglalni. Bocskay természetesen nekik engedte át. De itt a török volt még az úr. Az ügy a török elé került, aki előtt azt hazudták, hogy eredetileg a kolostor temploma az övéké volt. A török is megsokallotta az erőszakot s a nyilt hazudozást visszautasította. A gyöngyösi töröklevélben, a Belgrádban keltezett Vezéri parancsban olvassuk : . . . „Miután több, mint 40—50 esztendeig ezen épületet (ferences templom) hiú szokásaik szerint imádságházul használták, a Gyöngyösön lakó lutheránok fortélyhoz és csalárdsághoz nyúltak, Bocskay Istvánhoz fordulván e szavakkal : „Az említett templom kezdet óta mienk vala és a pápisták el akarnak tiltani birtokától." Ezen hamis vádnak következtében Bocskay levelet és embert küldött, ki a lutheránokat a templom birtokába helyeztesse. Követelték is azt a pápistáktól, sőt erőszakot is akartak használni. Mire törvényszék tartaték és megvizsgáltattak mind a két felekezet kezeiben lévő bizonyságlevelek. Bebizonyult, hogy ezen dolog már egykor ezelőtt törvényileg tárgyaltatott és kivilágosodott, hogy a pápistáknak joguk van, a lutheránoknak pedig éppen semmi igényeik nincsenek azon templomhoz. . . Több, mint 50 esztendő múlt el azóta és most ismét a rosszaság útjára tértek a lutheránusok és követeléseket tesznek azon templomra. Ezokáért . . . adják ezen szigorú parancsot, melynek értelmében a templomban senki az esedezőket ne háborgassa. . ." 38 a) Ugyanez a jelenet játszódott le Szécsényben. Azzal a különbséggel, hogy miután Szécsény királyi terület volt, a katonaság leölése után, Bocskayhoz csatlakozva, elnémítottak minden ellenkezést. A törökvilág alatt kellett a protestánsoknak megerősödniök. Csak így érthető meg a tény, hogy Bocskay felkelésekor oly erőseknek érezték magukat, hogy a királyi őrséget levágják és a győzelmi zászlót kitűzzék. Miképpen ment végbe a felkelés, az őrség leszerelése, levágása, s a katholikus templom elfoglalása, a részletek ismeretlenek. — A História Domus írója sem tudott részleteket. Csupán annyit jegyzett fel, — miként fenti idézetben már láttuk — „potentia exclusis catholicis", tehát erőszakkal vették el s a bécsi békekötés után is alig akartak róla lemondani. Mint említettük, akkor ferencesek még nem voltak Szécsényben, hacsak 1—2 nem jött felváltva a katholikusok vigasztalására, mint a törökvilágban. De a protestánsok elfoglalva a templomot, egyelőre elvágták annak lehetőségét is, hogy a testvérek visszakerüljenek. Mi lett a plébánossal, Lossonczy Miklóssal, nem tudjuk, hasonlóképp arról sincs tudomásunk, hogy minő átalakításokat eszközöltek a protestánsok a templomban. 1607 tavaszáig volt a templom a lutheránusok kezében. Ezen idő alatt a szószékről lutheránus tiszteletes hirdette az új tanokat. A katholikus többség kiszorult és imaházba kellett összejönnie. A kolostorról magáról sehol sem esik szó. Lefoglalták-e, vagy nem, semmi biztosat nem sikerült megtudnunk.
