P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 7. Protestánsok Szécsényben
a török hallgatást parancsolt nekik és azzal fenyegette meg őket, hogy rövidesen kiűzi a városból. Csak 1562-ben jutottak vissza a testvérek a templom birtokába, mikor a laikus-testvér furfangja nyerte meg a csatát... 36 3) 1545-ben tehát még nem veszi észre a prédikátor a török veszedelmet, pedig ugyanebben a levélben újságolja, hogy Konstantinápolyban fogságban sínylődik Majlát István, Török Bálint s egy prédikátor keresztény testvéreknek, nagyszámú szolgáknak (rabok ?) és kereskedőknek prédikál... Zsigér Imre tolnai prédikátor 1549-ben dicsekszik, hogy a török segítségével sikeresen terjed a protestántizmus : „A város népét megoszolva találtam. Az egyik rész Krisztus, a másik a Pápához ragaszkodik, kik közül utóbbiak kézzel-lábbal védik a pápaságot (papatum)". De aztán örömmel újságolja: „Az Úr csodás módon segített meg bennünket az uralkodó és kormányzó törökök által, akik jóindulattal viseltetnek irányunkban. Jóindulattal viseltetnek irányunkban azon törökök is, akiket az ő nyelvükön Kádi-nak neveznek.. ." ! (' 4) Csak a század végén kezdték észrevenni hogy eszközök a török kezében s ha a török érdeke úgy hozza, őket se tűri, sőt üldözi. Szalaszegi György prédikátor már Istenhez fohászkodik a török ellen : „Mindnyájunkat büntetsz a Te nagy haragodban, mert a pogányok kegyötlen törökök az mi tartományunknak határát átalhágván, kegyötlenképen való sok rablásokat tesznek, a szent gyülekezetöt és tudatlan szegény községöt kegyötlenül levágják és ölik ..." Templomi énekekben kérik Isten segítségét a török ellen : „Nagy sok pusztaságot törökök szerzének, Mert mind az országban széjjel égetének; Dulának, rabiának, szüzeket rontanának, Sok nyomorultakat közöttünk szerzének ; Mint barmot piacon széjjel árulának . . ." u"') Ekkor már a protestánsok is átlátták, hogy hiú ábránd a török-barátság és átok az összkereszténységre a török segítségnek felhasználása a katholikusok ellen. Énekekben öntik ki keserveiket. Mígnem Köleséry Sámuel prédikátor fel fogja a mohamedánizmus világcsapását s imigyen sóhajt fel : „Ne adj minket Uram a pogányoknak martalékul. Ne hizzék tovább is a kereszténység vérével ez a vérszopó nadáj ! Apadjon már el egyszer a török félhold ! Hadd vetkezze le gyászruháját a sok kereszt, bu, bánat, szenvedés után a szegény magyar maradvány." 36 6) A török által feldúlt kolostorokon kívül a protestánsok 45 ferences kolostort foglaltak el, vagy romboltak le az országban. így kevesbedett napról-napra a testvérek száma és fogyott le a mohácsi Vész idejének 1472 számáról a század végéig 32-re. Jól mondja a többször idézett Blahó Vince : „A szerzetesek száma is megkevesedett azon kegyetlen időkben. Hallgattak az iskolák az háborúságnak tsattogási között : a boszankodó Marsnak tábora elfuttatta a magyar földről a szeléd tudományokat : az iffiak fegyvert inkább élesítettek, paripát örömesebb nyergeltek, hogysem irótollat fogtak, vagy böltses-
