P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 7. Protestánsok Szécsényben

lutheránától s a királyné lutheránus szelleme egyik oka volt annak, hogy a magyarság nagyobb részben azonnal Zápolyay János vajda, a katholikus magyar főúr mellé állott. A törökveszedelem azonban narkotizálta az országot : tehetetlenül állott az új tannal szemben. Pozsony már 1529-ben akarja a ferencesek templomát konc gyanánt adni, s a rend csak nagynehezen tudja I. Ferdinándnál kivinni, hogy a zárda a rend tulajdonában maradjon.

34

4) A szécsényi kolostor két századdal későbbi noviciusa, majd ugyanott szónoka, P. Telek József, ezen időről írja : „Midőn az 1526. esztendőben Mohács mezején történt szerencsétlen veszedelem után, nemes Hazánk fényes csillagai homályba borultak ; kulcsos várai pedig pogány kézbe estek ; örökségeink, népes városaink, tűz, vas által pusztíttattak ; az igaz Istent imádó keresztény népnek színe, mint oktalan barmok; ezres és ezres csoportokkal törökrabsága hajtattak. A sok szentegyházak, melyekben Istennek élő áldozat bemutattatott, földig rontattak, barmok, vadak barlangjává lettek. Az örök Istennek szentséges oltári pogány áldozattal, szeplőtelen edényei pedig vérrel töltözének. Az oltári igaz papok, záros-klastromokban éjjel-nappal Istent dicsérő szerzetesek, kard, tűz, dög által, csakhamar elfogyának ; azért is a gondatlan és tanulatlan népek, mint az oktalan legyek a mézes méregre, hanyatt-homlok rohantak, futottak, a szabadsággal mézesített eretnekségnek mérgére, az akkoron koholt és költ új vallásokra. Úgyannyira, hogy többnyire (kivévén azon vidékeket, ahol némely oltár igaz papjai, vagy szegény szent Ferencz Atyánk szürke barátai, mint verebek az esztrehában, álhatatosan megmaradtak, s az igaz evangeliumi magot hintették,) minden népes városok és helyiségek Luther és Calvinus vallásához ragaszkodtak."

3'

0) Es újra : „Mohács veszedelme után, a dühösen földünkre rohanó pogány ellenség, feldúlta s rablotta magyar Hazánkat, a hazával megszakgatta a hajdani igaz hitet. Innét a zavaros időben Svendius Lázár szász fejedelem 1540. esztendő táján, az erdélyiek ellen megszállván a mellettünk folyó Tisza környékét, amint Florimundus írja (L. 4. c. 4.), ki üldözé az áldozópapokat, barátokat, tanítókat, utánuk homolyítá a lutheránus mestereket és úgy csakhamar vassal, bottal beverte ezen Tisza folyami mellett elszélesedett igaz magyar népek fejében a Luther tudományának újságát ; oly előmenetellel, hogy már az 1564. esztendőben Kecskemét városának lakói, mint régen a zsidók : vetekedtek, tusakodtak, veszekedtek egymás között a hit dolgában és amiként a dolmányt, úgy szabadon csere-berélték a hitet s religiót. . ,"

34

G) Mikor jöttek az első lutheránusok Szécsénybe, erre nézve hiányzanak a pontos történelmi adatok. Nógrád monográfiája eltalálja az igazságot : „Nógrád csak jóval a mohácsi vész után fogadta be az újított vallást, mind a mellett a nép az egyház révén is tudomást szerzett a külföldi vallási mozgalmakról, miután a ferencrendiek fejedelme még 1521-ben meghagyta a rend tagjainak, hogy a 4 év előtt fellépett lutheránus pestis ellen minden napi imádsággal és buzgó tanítással küzdjenek. (Egyházt. eml. I. 49.) A szécsényi és füleki