P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 11. A vezérlő Fejedelem Szécsényben
is beleértve, 134 községet sorolnak fel, 1947 házzal : megérthetjük tehát, mit jelent törökvilágban háromezer embernek összejövetele, akik nem íértek el a templomban, hanem a kolostor nagy udvarán jöttek össze és a diófa alatt állították fel a szószéket. Innen indultak mérhetetlen messzeségbe s járták végig az elhagyatott, pásztornélküli falvakat. Eljutottak Nógrádba és Gömörbe is. Vasskőy litkei plébános kiadatlan értékes munkájában, a Rozsnyói Egyházmegye történetében írja : „Csak a palócz nép ragaszkodott szívósan régi hitéhez. Mindenkitől elhagyatva, önmagukban keresték a keresztényi vigaszt és összetartva a hitben, találták meg a kitartó, béketűrő erőt. Két névtelen gyöngyösi szentferencrendi szerzetes — kiknek a török megengedte a hódoltság területén a lelkipásztorság gyakorlását — látogatta meg időnként, hogy szavaikkal, tanításukkal megerősítsék őket a hitben, hogy lelket megnyugtató vigaszban részesítsék és a szentségek kiszolgáltatásával lelkileg táplálják. Ez a két névtelen apostol óvta meg őket a hitben való eltévelyedéstől. A hagyomány szerint ezen apostoli fáradozásukért érdemelték ki a „barát" nevet, mint az elhagyatott nép egyetlen vigasztalói és őszinte barátai." 31 8) — Nógrádmegye biográfiájában pedig olvassuk : „A ferencrendieket ekkor már Fülekről és Szécsényből elűzték, úgy, hogy a vármegye területén csak a gyöngyösi ferencrendiek, maradtak, akiknek a kolostora az egész hódoltság alatt fennállott és akik bejárták a vármegyét, kiszolgáltatván a szentségeket és a vallás vigasztalásában részesítvén mindazokat, akik a hitükhöz állhatatosan ragaszkodtak." 31 9) Kik voltak azon névtelen hősök ? Bizonyára felváltva teljesítették az áldozatos tisztet a gyöngyösi kolostor lakói. Beszámolót abban az időben nem írtak; nem lett volna tanácsos. Látni fogjuk még, hogy a török salvus conductusai mennyit értek, hogy a török-barátságban mennyire bízhattak. Miként az 1919-i szerb megszállás alatt a pécsi zárdafőnök nem folytatta a kolostor történetét, mert minduntalan ki volt téve a szerb kémeknek és házkutatásoknak, (s csak utólag lehetett az eseményeket feljegyezni) az akkori időkben sem ment az másként. Ha figyelemmel vizsgáljuk a személyi feljegyzéseket, azt vesszük észre, hogy a feljegyzések hiányosak. Itt-ott olyan személyek nevét találja az ember, kik éveken keresztül a tabujában hiányoztak. Talán éppen ilyen vándorúton levők nevei maradtak ki időközben. Nógrád és vidéke szempontjából másik érdekesség, hogy ebben az időben is számos olyan nevet találunk, melynek hordozója csak erről a vidékről kerülhetett a rendbe : P. Apczi Barnabás ; P. Patai Tamás, (a nagytudományú, királyi gyóntató) ; P. Losonczy András; P. Szécsényi Bálint; P. Füleki András ; P. Szentei Mihály; P. Hídvégi Máté; P. Salgótarjáni András; P. Mulyadi; az első törökmegszállás ideje alatt ; kikhez a második hódoltság idejében csatlakoznak : P. Honti Miklós, P. Litkei János (Budán fogja el a török, kémkedésért) ; P. Szécsényi György ; P. Géczy Ráfael ; P Bárkányi Ferencz és György és akiről majd hosszabban beszélünk, P. Bárkányi János. Lehetetlen ezen neveket Nógrád helységeitől elszakítani. Az akkori időben sokakat csupán a születési helyükről ne-
