P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 11. A vezérlő Fejedelem Szécsényben
veztek el, mások viszoní a születési helyükre magyarosították nevüket. 32 0) Az említett Szécsényi Bálintot 1535-ben Jászberényben találjuk, aztán hiányzik a neve.321) 1548-ban Gyöngyösön gyóntató; aztán megint nem találjuk. Hídvégi Máté 1537-ben Visegrádon guardián, mely kolostor 1542-ben megsemmisül, 1548-ban találkozunk ismét vele Medgyesallyán s 1550-ben Csanádon; P. Füleki András 1572ben sokat szenved a töröktől; aztán ismét 1583-ban Csikben guardián ; ugyancsak ebben az időszakban találkozunk Csiksomlyón, Szegeden és Gyöngyösön P. Salgótarjáni Andrással, ki 1589-ben definitor. Vájjon nem közülük választotta ki a rendi elöljáróság NógrádGömör számára a lelkiatyákat? Feljegyzéseink nincsenek e névtelen hősökről. De bárkik voltak, rájuk illenek az írás szavai : Quam speciosi pedes evangelizantium, mily ékesek az evangélium hirdetőinek lábai . . . Amikor Szécsény vidékén elhaladtak, vájjon bemerészkedtek-e a városba? Minő fájdalom járta át szívüket, mikor a müezzim kürtjét hallották a toronyról s látták a megszentségtelenített szentegyházat. S ha volt köztük, aki azelőtt e szent falak között dicsérte az Urat, bizonyára felsóhajtott : Mikor jösz el szabadulás órája ? De az nem jött el. 1544-től 1593-ig oly hosszú az idő, melynek keserveit aligha bírta el még az ajiatal növendék is, kinek 1544-ben Szécsényből menekülnie kellett. Új generáció, talán már a harmadik volt az, mely Szécsény szabadulását megérte s 1610-ben bevonulhatott a régi hajlékba . . . A Szécsényből kiűzött és egyáltalán a törökvilág ferenceseinek életére nézve Jászberényi Gáspár szavai mellett nagyon sokat mondanak a gyöngyösi kolostor török-levelei. 121 eredeti török-levél, irat maradt fenn. Ezen leghitelesebb feljegyzésekből megalkothatjuk az egész törökvilág ferenceseinek életét. A levelek dátuma 1541—1680. közti időszakot tölti ki. Legnagyobb részük útlevél, oltalomlevél, alamizsnakéregetési és építkezési, illetve javítási engedély. Többnyire a hatvani szandsákbégtől, de akad köztük a budai basától, sőt a szultántól is. 1558-ban keltezett az első török levél, a gyöngyösi szerzetesek és bírák részére. Ettől az időtől majd minden esztendőben kérnek útlevelet, vagy újítják meg a régit. 1567-ben „Egyed guardiánjuk kérésére" kapnak utazás-kéregetési engedélyt a hatvani bégtől, az egri és budai basától. Az engedélykérésből sok mindenre következtethetünk. Az 1567-iki engedélyben olvassuk : „A gyöngyösi nagyúri (korona) birtokból való papok hozzám jöttek és mondták : „mi bizonyítványt kérünk, minélfogva velünk senki illetlenül ne bánjon, midőn ügyeinkben a megerősített Buda városába vagy máshova (!) járunk. Az említett papok, valamint általában a gyöngyösi lakósok, nagyúri koronabirtokunkhoz tartoznak. Azért tehát sem azok, sem ezek ellen semmi utas valami hatalmaskodást vagy illetlenséget elkövetni ne merjen. Mehmed, budai Defterdár (kincstárnok)" Ezen útlevél annyit jelent, hogy Budára délfelé, délnyugat és kelet felé szabad az ,útjok. Sőt Egerben kieszközöltek 1567-ben engedélyt és pedig „P. Ágoston és P. János" számára, a „Tiszavidéken" való alamizsnakéregetés cél-
