P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 11. A vezérlő Fejedelem Szécsényben

ezen időszakban a török már nagyon érezte a lakosság kiirtásának nagy veszedelmét, a fent idézett felszólításban kéri a lakosságot,, hogy maradjon, nem lesz semmi bántódása. A testvéreket is meghagyta Gyöngyösön. Ettől az időtől fogva Gyöngyös a megmaradt szenvedő magyarságnak legnagyobb erősítője, vigasztalója. Rupp írja Magyarország helyrajzi földrajzában : „A török uralom és a nem katholikusok által gerjesztett vallásos viszályok folytán keletkezett belzavarok tartama alatt, midőn a szerzetesek nagy része kiszoríttatott ősi lakásaiból, leginkább a ferencrendi szerzetesek s kétségkívül a gyöngyösi ferenciek is, csaknem egyedül folytatták, gyakran életveszély közt, a katholikus hívek lelki gondozását."

31

6) A hősi időszaknak e korát a történelem eléggé kimeríteni nem tudja, mert a kolostor lakói nem vezettek, vagy nem vezethettek munkateljesítményeikről naplót. Az eredmények összeségét ugyan a néplélek egy szóban kifejezésre juttatta: a szerzetesekre általában alkalmazni szokott legszebb jelzőt most különösen a ferencesekre vonatkoztatja s mind a mai napig evvel tiszteli, mikor „barát"-nak szólítja. A ferences a nép igazi barátja lett, aki akkor is a nép mellett maradt, mikor ez a maradás mérhetetlen szenvedést, állandó halálfélelmet jelentett. Jászberényi Gáspár tartományfőnök 1669-ben egy-két lapon összegezte a törökvilág alatt a gyöngyösi ferencesek munkásságát. Aranykeretbe lehetne szavait foglalni : „A törökvilág alatt a megszállás óta Gyöngyös a testvérek jeles tanszékét képezi. A gyöngyösi rendi testvérek beszédjeire oly nagy számban jön a nép, miként hasonlót az ország egyetlen városában sem látni ; számuk sokszor a háromezret is meghaladja. Hogy a gyöngyösi rendi testvérek rninő munkát fejtettek ki a vidéken s minő eredménnyel dolgoztak az Úr szőlőjében, azt elmondani nem lehet. Köröskörül több, mint háromszáz községnek úgyszólván egyetlen lelkésze sem volt, aki az Úr igazságain vezette volna a népet. Egyedül a testvérek járják be a falvakat, magyarázzák a hittant, oktatnak, szóval és példával és szolgáltatják ki a szentségeket. A lelkek üdve iránti buzgóságukban az élet viszontagsága fölé emelkednek, nem félnek a törökök üldöztetésétől és ütlegeitől, sőt még a haláltól sem. Ha az idők zűrzavarai s a háború borzalmai közepette nem maradtak volna vissza a gyöngyösi testvérek, ezek a vidékek mind elszakadtak volna az igaz hittől, mert a papok mindannyian elmenekültek."

3

1') Áldjuk azt a kezet, mely néhány mondatban elénk állítja a törökvilág testvéreinek életét. A jó provinciális atya még benne élt a törökvilágban, mikor e szép koszorút köti hős testvérei homlokára. A tény, hogy háromszáznál több községet tartottak számon, jártak be, — még az ő idejében is, — amikor tulajdonképpen három megyében sem volt ennyi község, mutatja azt az óriási területet, melyet a testvérek bejártak. Gyöngyös maga oly lelki központ volt, mely mérhetetlen távolságról is vonzo

4ta az embereket. Emlékszünk, hogy az egész szécsényi szandsákban a négy-öt házból álló tanyákat