P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 11. A vezérlő Fejedelem Szécsényben
a veszteségek pánikszerű félelmet idéznek elő a török csapatok között; délnek, útnélküli hegyeken és sűrű erdőkön törnek át „per invias montes silvasque" 30 9) olyannyira, hogy még a dzsámival rendelkező Szécsény sem mer ellenállást kifejteni, hanem a város és vár felgyújtása után megszalad. Kékkő, Hollókő, Szécsény, Nógrád és délfelé még Buják, a győzők kezébe került. Thurzó feleségének írt levelében olvassuk, hogy a tűz, a felgyújtás nem okozott nagy kárt Szécsényben. Tehát még idejében sikerült a csapatoknak eloltaniok. Prépostvári a moldvai vajdának írja : „Három hét alatt 11 Őrséget vertünk meg. . ." 31< )) Szécsény felszabadult. A romokon új világ, új élet kezdődőit. Mielőtt azonban a további eseményeket vázolnók, a történet teljességéért egy lényeges részre kell még kitérnünk : a szécsényi kolostor egykori lakóinak életére, munkásságára. A kolostor történetét láttuk; de mi lett a régi lakókkal ? Maradt-e közülök valaki életben ? Ha igen, úgy bizonyos tekintetben a szécsényi kolostor életének további folytatásaként vehetjük. A nagy történelmi tudással és érzékkel rendelkező Telek József „Urnapi lámpásaiban" világít rá erre az időszakra : „Elfogytak lassanként a szörnyű csatázások között a lelkipásztorok és a népnek vénei, mivel mint Pető Gergely krónikája bizonyítja, csak egy álló esztendő alatt az északi hídon 80.000-ig való keresztény rabokat költöztettek által a pogányok a török gályákra. Kik között számtalan papok, szerzetesek, bölcs tanítók s népek pórázon vitettek ki a Tisza és a Duna-melléki alsó Magyarországból." 31 1) Es a szegedi Havi Boldogasszony templomában tartott történelmi adatokkal bővelkedő hatalmas beszédjében: „1759-ben feldúlattak, égettettek csakhamar Mohács veszedelme után Szent Ferenc atyánk fiainak Salvatoriana Provinciájában hatvannyolcz klastromok ; mégis négy azok közül, melyek Isten Anyjának tiszteletére valának építve, úgy mind ezen szögedi, gyöngyösi, csiki és szakolcai, a pusztulásukban is egészlen el nem pusztultak, — mivel Boldog Nagyasszonyunknak áldása áradott azokra: Benedictio illius, quasi fluvius inundavit (Eccl. 39. 27.) Az 0 áldása megáradott, mint a folyóvíz. Elfogytanak ugyanazon Üdvözítőnk provinciájában vas, dög és tsendes halál által ezerhétszáz szerzetesek, úgy hogy a szörnyű üldözések között ötven esztendők után alig maradtak életben harmincketten, de mindazáltal ezen szent havason az havi Boldogasszony temploma mellett mindenkor maradtak." 31 2) Mikor Szécsényre rátört a török, az előbb elmenekült lakók után ment a visszamaradt néhány lelkiatya és rendi testvér. Kettőről tudjuk, hogy tényleg megmenekültek, a guardián és kusztos. 1546ban Keszi Ferencz jenei, Dobrakutyai Bernardin 1544-ben pataki guardián. Szécsény előbbi őrei és házfőnökei közül Bessenyei Mihály 1546-ban Szalárdon guardián, 1548-ban pedig Esztergomban kusztos. Keresztúri László 1548-ban vásárhelyi, 1550-ben pedig bányai házfőnök. Dobszai István volt szécsényi kusztos 1548-ban jenei őr, 1550-ben kuzsalyi guardián, 52-ben Vámoson szónok, mely kolostor
