Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

föl a jelentkezők közül kezdő növendéknek (novitius) s ha valamelyik fösvénységből, mert a neki adandó ruhát sajnálta, nem vette fel, megbüntette azzal, hogy a ruhát a másik kolostornak kellett átadni. Csak olyat lehetett fölvenni aki 14 éves volt, kivéve, ha szülei valamelyiket előbb fölajánlották. A. növendékek nevelésére külön mestert rendelt és mivel hazánkban ekkor nem volt egyetem, úgy intézkedett, hogy legalább 4 nagyobb kolostorban berendezi az iskolákat és ott rendes tanításban részesíti az ifjakat. Azonkívül az igy tanuló ifjakból évenkint legalább kettőt kell kiküldeni olyan országba, ahol egyetemek vannak. Az egyes őrök a tanuló növendékekre más őrségektől fordított költségeket megtéríteni voltak kötelesek. De a régi szerzetesek is kötelesek voltak magukat gyakorolni a latin nyelvben és írásban s a fiatalabbak hetenkint háromszor kötelesek voltak bemutatni a teleirt lapokat. A visszaélések meggátlására elrendelte, hogy csak a generálistól vagy a provinciálistól erre kirendelt és megvizsgált testvérek prédikálhatnak és gyóntathatnak. Hogy nagyobb dol"gokban az intézkedés a provinciális kezében legyen, kikötötte, hogy bizonyos nagy bűnök alól csak ő adhat feloldozást és igy mindenik a kolostorok belső békéjét fölforgató vétek ügyében ő hozzá kellett fordulni, esetleg őt kellett megvárni. A ruházkodásra is kiterjedt figyelme, mert hiszen őket többek közt azért sem tartották Szent-Ferencz igazi fiainak, mert a ruházatban nagyon is eltértek nem ugyan a Szent-Ferencztől rendelt ruházattól, mert szorosan meghatározott ruhát ő nem rendelt el, hanem Szent-Ferencz szegénységétől. Felső ruhául agyán nem viselhettek mást, mint a régi magyaroktól kápának hívott, durva szövetű, talpig érő felöltőt, de azután viseltek gombos, szalagos derékra valót, szalagos csuhát, bélelt ködmönt,, ingeket, csizmákat ós más e féléket. Megparancsolta tehát, hogy durva szövetű posztóból csinálják a kápát, ne legyen az nagyon szóles és hosszúsága annyi, hogy mikor felövezik, akkor ne érje a földet, az újja visszahajtása ne legyen nagyobb két hüvelyknél. A csuklya ne nyúljon lejebb az övnél és ne legyen szélesebb az illető vállánál. A csuklyát mindig hozzá kellett varrni a kápához. Ha valaki ez ellen vétett caparo nevű csúf jelvényt kellett viselnie két hónapig. Minden kolostorban föl kellett állítani a ruhatárat és onnan kiadni a szükséges ruhákat s ha vala-