Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

melyik kolostorban sok volt, át kellett adni a szegényebb kolostornak. Még az alvásban sem volt szabad a testvéreknek nagyon kényelmeskedni. Kilökette a tollas derekallyjakat, párnákat. Elrendelte, hogy kellő számú pokróczot és szalmazsákot kell beszerezni s mindenik testvér a maga kápájában azokon háljon. A betegek azonban itt is ki voltak véve. Még egy sajnos, de az akkori állapotokban elkerülhetetlen intézkedést tett s kellett tennie, ha azt akarta, hogy e szabályok az életbe átmenjenek és a szerzetesek közt béke, nyugalom legyen. Meg kellett csináltatnia a kolostorokban a tömlöczöket, még pedig úgy, hogy békók is legyenek benne s a nyakas, engedetlen szerzeteseket ahhoz kötözhessék. Az őröknek hivataluk vesztésének terhe alatt parancsolta meg, hogy e rendelkezést 9 hónap alatt végrehajtsák. S végül, hogy e szigorú de szükséges szabályzat csakugyan átmenjen az életbe, megparancsolta, hogy mindjárt ott Egerben minden őr a 20 fejezetből álló szabályzatot leirja, azután annyiszor, ahány kolostor volt őrségében, leírassa, minden két hétben felolvastassa. Ennek lehet tulajdonítani, hogy ez annyira elterjedt szabályzatból legalább 1 drb eredetiben megmaradt napjainkra a pozsonyi kolostor levéltárában.

1 Ezen közös megbeszéléssel okosan alkotott szabályzat erős fegyver volt ezentúl a szerzet elöljáróinak kezében. Ha valamelyik testvér ingadozott, ha hibázott, ezzel meg lehetett erősíteni, vagy vissza lehetett a jó útra vezetni. Természetesen az öregebb szerzeteseken már nem nagyon fogtak az uj szabályok, kivált az olyanokon, akik a kolostorokon kívül az egyes főurak udvaraiban éltek. Ilyen volt pl. István atya Garay László nádor udvarában. Ezek ki is váltak lassankint a szerzetből s más állások után néztek. István atya Garay nádor özvegyének ajánlatára 1460-ban megkapta a gotói (kutyevo-i) cziszterczi apátságot, Mihályfia Antal atya pedig 1466-ban dunaföldvári apát lett.

2 Az 1454-iki közgyűléstől elrendelt megujulás annyival szükségesebb volt, mennél nagyobb tevékenységet fejtettek ki az observansoknak nevezett salvatoriánus ferenezrendűek. Mindjárt 1 Ladula XXXV. nr. 1. 2 Katholikus Szemle. 1896. 609. 616. Dr. Karácsonyi: Szt. Ferencz rendjének története. I. köt. 5