Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

ELSŐ RÉSZ. A rendtartomány általános története. I. SZAKASZ. A marianus ferenezrendűek története 1229—1440. I. Fejezet. A marianus ferenezrendűek története 1229—1238. Szent-Ferencz fiai alapítójuk biztatására 1221.-ben mentek újra Németországba. Ez alkalommal oly kedvezőleg fogadták őket, s annyira megszerették, hogy gyorsan megsokasodtak. Kilencz óv elég volt arra, hogy a nevezetesebb városokban mindenütt, ha nem is erős kolostorokat, de legalább kis állomásokat szervezzenek ós száz meg száz tagot gyűjtsenek. Épen így ment ez Francziaország északkeleti részén is. Ez egyúttal készület volt arra, hogy Magyarországra is szerzeteseket kiildhessenek, mert ezek itt mindjárt hasznos működést fejthettek ki. Magyarország ugyanis ez időben is több nyelvű állam volt. Városait nagyrészben németek ós akkoriban ' még olaszoknak hivott francziák (vallon-ok) lakták. A ferenezrendűek pedig különösen a városok szegény népeit keresték föl és azokat tanították, vigasztalták. 1229.-ben tehát Carpini János németországi provincziális elküldötte kis testvéreit Magyarországba is.

1 Németországból a Duna mentén könnyen eljöhettek. Az a nagy kereskedelmi út, a nagy Duna biztos irányt mutatott nekik. Megjelentek tehát Győr, Esztergom, Ó-Buda, Pozsony ós Székesfehérvár városokban ós mindenütt szivesen fogadták őket. A frank-olasz lakosoktól büszkén Sicambria-nak is nevezett O-Budán, továbbá Esztergomban és Székesfehérvárott szükség volt francziául (vallonúl) beszélő testvérekre is, mert e városokban számos ilyen frank-olasz kereskedő lakott. 1 Aiialecta Franciscana 1—7—8.