P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

sokat. Életrajzából ismeretes, hogy ezeket bámulatos könnyedséggel idézte is. Ha Szent Paszkálnak így szerzett tudományáról lenne szó, nagyon szegényes és megbízhatatlan tudással dicsekedhetne. Inkább a másik értelemben vett hívő értésről van szó Szentünknél. Ximenes János, szalamankai doktor, Szent Paszkál elöljárója és életrajzírója, tesz róla említést: „Jóllehet nem használt teológiai kifejezéseket és kérdéseimre csak egyszerűen, a nép nyelvén felelt, de amit mondott, az oly ismeretet árult el, amelyekre a legnagyobb teológusok is csak hosszú tanulás útján jutnak el". Ez a hívő tudás már a fokozott vallási élet gyümölcse. Nevezetesen a bensőséges ima-élet, a hittitkok fölött való elmélkedés, az Istennel való állandó összeköttetés, a természetfeletti világba való emelkedés, a hosszas szemlélődés bizonyos jártasságot és otthonosságot szerez a hívő ismerés számára. A hit titkait a tudós sem fogja fel maradék nélkül. Csak egy-egy mozzanatot emel ki s kísérel beleilleszteni fogalmaink szűkös keretébe. Értékben és tartalomban semmivel sem ölel fel többet a tudományos módszer a hittitkokból, mint a szentek szemlélődése. A szent is meglátja ugyanazt a mozzanatot, de amikor beszél róla, nem használja a hivatalos műszavakat, hanem a maga nyelvén s egyszerű észjárásával fejezi ki meglátását. A Szentírás mily világos és egyszerű szavakban mondja el a hit tanait. De mond-e többet a hittudós, amikor a szentírási tant a maga fogalmaiba szorítja és rendszerébe beleilleszti? Semmivel sem. Sőt nem egyszer megrövidíti a valóságot. A szentek órákat töltenek naponta imádságban és a természetfeletti dolgok szemlélésében. S a megvilágítások során hány meglátás, felfedezés, fordulat támad a szemlélődő lélekben. Minden igyekezete, hogy lelkileg megragadja a titkot. Bizonyos értelemben összeköttetésbe lép vele. Jobban hatalmába kerül a titok, mint a tudósnak, közelebbről élvezi, több élménye és kapcsolata fűzi hozzá. Hát láthat is annyit, ha nem többet, mint a tudós. r