P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Minges véleményét.

1

2 Scotus következő szavai is erre vallanak: Dico igitur, quod oportet dare aliquid prius (voluntate), quod tarnen non sit causa efïiciens, sed sit causa sine qua non.

1

3 Következzéskép az akaratszabadságnak gyökerei nem nyúlnak az értelembe s ép ezért a szabadság nem is a választásban áll, hanem tőzsgyökere az akarat s lényege az önelhatározásban van: Voluntas est libéra per essentiam.

14 Más szóval minden akarati tevékenység oka az akarat: Dico, quod nihil aliud a voluntate est causa totalis volitionis in voluntate. (Ibid n. 22.) Ez a szabadság azonban nem vak, hanem lényegesen észszerű: appetitus cum ratione liber.

1

5 A szabadság határainak körvonalazásában az akarat önállósága folytán az ész gyakorlati ítélete mind ható-ok, mind cél-ok jellegét elveszti s az akarat másodfázisú tevékenysége az egyetemes jóval szemben is szabad. Nem abban az értelemben, hogy a rosszat mint rosszat is akarhatja, — hanem mint tulajdon cselekvéseinek ura — Domina sui actus (Ibid. n 4.) — önállóan képes a dolgokat a maguk értéke szerint akarni, Scotust tehát értékelméleti megfontolások irányítják, híven Szent Anzelm híres jellemzéséhez: (Voluntas est) potestas servandi rectitudinem propter seipsam.

1

6 Itt tehát az akarat nem az arisztoteleszi-szenttamási „motum movens", hanem a szentanzelmi önmozgató: Secundum Anzelmum, voluntas est motor in toto regno animae.

1

7 Az akarat ilyfoku méltatása könnyen azt a gyanút kelthetné, hogy ezzel Scotus az értelem rovására cselekedett. Ám Macedo szavai szerint: Scotus comitatis non immemor, erga intellectum officiosum se gessit. Conservavit nobilitatem negando passive tantum se habere cum intelligit, activam ei virtutem 1

2 Van de Woestyne: 1. c. 417 1. 1

3 Ox. II, d. 25, n. 19. 1

4 Ox I. d. 17. q. 3. n. 5. , 1

5 Ox. IV. d. 17. q. 1, n. 2. ! „ 1

6 P. L. fol. 158. c. 3. col. 499. 1

7 Ox. II. d. 42. q. 4. n. 2. • • 1