P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

tribuendo, ne videretur eum tanquam truncum relinquere.

1

8 Az értelemnek némelyektől annyira hangsúlyozott passzivitását erősen letompította s az értelmi életben is a tevékenységet húzta alá. S ezzel elérte azt, hogy még az intellektualista Szent Tamásnál is nagyobb megbecsülésben részesíthette.

1

9 A két elmélet ismertetetése után nem nehéz ráismerni azokra a mozzanatokra, melyekben két skolasztikusunk világnézete jelentkezik. Szent Tamás, sztatikai világszemléletének megfelelőleg a közömbösségbe helyezi a szabadság gyökerét, mely önmagában tehetetlen s csak (az értelem céloksági mozgatása indítja cselekvésre; univerzalizmusára pedig jellemző az akaratszabadság megszüntetése az egyetemes jóval szemben. Míg Duns Scotusnál a szabadakarat lényegesen tevékenység s az egyedi méltóság tiszteletbentartása készteti az egyetemes jóval szemben való függetlenségre is, amennyiben értékelő megfontolások folytán az akarat öntudatosan foglal mellette állást. IV. A két világnézet egybevetése után önkéntelenül is fölmerül a kérdés: melyik a helyes és melyik felel meg a valóságnak? Szent Tamásé? Ezt csak néhány fölszínes tamásrajongó kockáztatta meg az utóbbi évtizedek monográfiás irodalmában gyakori méltatásokban, melyekben több a frázis, mint az átértett tartalom. Talán Duns Scousé? Erre elég átfutnunk a legújabb Scotus-irodalmat Landry-ig,

2

0 vagy nem bánom, a még fiatalabb Harris-féle monográfiáig

2

1 s bárki meggyőződhetik róla, hogy itt sem sok reménnnyel kopogtat. Itt ismét csak értelmünknek már említett gyarlóságára hivatkozom, az értelem csak egyoldalú világnézetet adhat s ez is vagy az 1

8 Macedo: Collationes doctrinae St. Thomae et Scoti IV. Padua 1661. 113—114. lap. 1

8 Minges: í. Duns Scoti doctrina philos, et Theol. I. ad Claras Aquas 1930. 300 lap. 2

0 Landry: La philos, de Duns Scot (Collectiones des grandes Philosophes), Paris 1922. 2

1 Harris: Duns Scot, Shetford 1927, 2. kötet.