P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

főkép a jellegzetes Paszkál-féle kopogások áldásai kísérik közbenjárását. Paszkálnak az Eucharisztia iránt való áhítata nem foglalkoztatta különösebben. Minden szentnek megvan a maga sajátos ájtatossága. Paszkál a legméltóságosabb Oltáriszentséget tiszteli különösképen. A keresztény áhítat nagy számban és változatosságban termeli az ájtatossági gyakorlatokat. Az Űr Jézus, a Boldogságos Szűz életének titkai és a csodatevő szentek ennek a kultuszokban bővelkedő vallási tiszteletnek tárgyai. Szent Paszkál Eucharisztia-tiszteletében sem láttak mást. Nem is láthattak. Hol volt az a kor az Oltáriszentség gyakorlati kultusza tekintetében napjainktól. Az Eucharisztia értékelésének mai magaslatáról fogalmat alkothatunk róla. Az Eucharisztia kultuszának története megtanított rá, hogy az Egyház áhítatát is a Szentlélek irányítja. Az eucharisztikus kultusz mai alakja több, mint ezer éves alakító munka gyümölcse. Ez a kultusz-fejlődés nem egyéb, mint a dogmafejlődés kísérete és virága. Amint a tant az egyes korok több oldalról megvilágítják, úgy ragadja meg hívő áhítat a nagy titkoknak újabb mozzantait. Hogy tűnik fel a szentségi jelenlét elevenebb és gyakorlatiasabb hite a Rodbertud Paschasius nyomán támadt vitákban. Nem mintha ő találta volna ki az eucharisztiás jelenlét tanát, — ahogy a protestáns dogmatörténet ráfogja, — hanem csak kiemelte a szentségi jelenlét mozzanatát. S csak erősödött ez a hit a Scotus Erigena, Berengár, Tanquelin, Abaelárd, a waldiák, katarok, bogumilek tágadása nyomán. Növekedett s határozottabb lett az Oltáriszentségbe vetett hit, vele arányban halad a tisztelet: a körmenetek, az Űrnapja elrendelése, Szent Tamás úrnapi miséje és zsolozsmája halhatatlan tanúsága a Nagy Szentség iránti lelkesedésnek és áhítatnak. De ha az eucharisztikus lelkiség mai fogalmával mérjük ennek az időnek legnagyobb szentjeit, egyiket sem nevezhetjük eucharisztikus szentnek. Szent