P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

véti bárány elköltésének szertartását. A vacsora kiemelkedő pontja, az ünnep magyarázata, a Haggada, amelyet a családfő mondott el a vacsora végén. Hogyan magyarázza az Ûr a régi szövetséget. . . Miként vezette az Űr csodálatos módon a zsidókat a pusztában s mikor Mózes az Űr törvényeit megkapta, Isten szövetséget kötött népével. Mózes vévén a borjak és bakok vérét, vízzel, véres gyapjúval és izsóppal magát a könyvet és az egész népet meghintette, mondván: „Ez a szövetség vére, amelyet nektek az Isten rendelt". Istennek ez a rendelete azonban nem volt a végső. — Én új testamentumot hagyok rátok, — mondja az Űr. — De ezt a végső rendeletet nem bakok és a tulkok vérével szerzem, hanem tulajdon véremmel. Elhamvasztom a törvény áldozatait s helyében az én testem és vérem legyen az Új Szövetség áldozata, érvénytelenné teszem a húsvéti bárányt, amelyet a törvény szerint el kell költenetek s az én testemet és véremet adom nektek: ezzel kell ünnepelnetek a szabadulást. Nem az Egyiptomból, hanem a bűn sötétségéből valót. Én leszek az Újszövetségben megváltottak áldozata és húsvéti lakomája. Végrendeletemet hagyom nektek; az Új Testamentumot, amelyet halálommal szerzek s teszek hatásossá. Most pedig vegyétek és egyétek ezt a kenyeret, mert ez az én testem, amely érettetek adatik. Vegyétek és igyátok ezt a kelyhet, mert ez az én vérem az Újszövetségé, ez a kehely az Újszövetség az én véremben, amely érettetek kiontatik. Ezentúl ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Amint mondotta, úgy lett. A lelkek megremegtek ... Szavak, hangok az éjben s a térdre ereszkedő tizenkettő. Az ég minden csillaga idevilágított, minden angyala ideszállott. Mielőtt szenvedett, kellett adnia végrendeletét, mielőtt meghalt, hagyta ránk szenvedésének ezt a drága emlékét, önmagát adta biztosítékul és pecsétül az Újszövetség isteni vérrel megírt alapító okmányára. Még fel sem lépett a szeretet oltárára, máris ke-