P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Nos, itt nem kell filozofálnunk ... Nem először fordulunk meg oltár előtt, amelynek számunkra talán egyedüli gyakorlati jelentősége az volt, hogy a kenyérszínben oltárunkra szállott Istent vettük és ettük. Ott ölelkezik össze Isten és a lélek a legközvetlenebbül és a legmelegebben. Érezzük, hogyan hat át erejével, tüzével, szeretetével, hogyan vonz, alakít, formál az isteni mintára. Lakóhelyei lettünk az Istennek, tabernákulum, ciborium, amelyben Jézus él s az angyalok s szentek imádják Krisztust. A csendes szemlélődésben alakulunk: az Élet kenyerét vettük s elkapott a legintenzívebb Élet alakító, szebbé, istenivé formáló ereje. Kohóba kerültünk, ahol izzik, tisztul, acélosodik az énünk. Addig tisztul, addig szépít, addig csiszol, míg el nem mondhatjuk: Krisztus él bennünk. Az áldozat befejezése és teljessége a kempisi ige átélése: Jézussal lenni édes paradicsom! Az eucharisztikus szentévben ezt az iskolát is ki kell járnunk s meg kell tanulnunk a szentmisében a magunk áldozatát látnunk! \