P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

úgy járjon át az isteni élet árama, mint a testet és a tagokat a szívtől lökött vér keringése. A bort is magasra emeli az Egyház s Istennek ajánlja, hogy az egész világ üdvösségéért kellemes illatként szálljon fel. Kellemes illatként... Kérdés, hogy elég kedves-e így áldozatunk? Mert jön az áldozat második követelménye: nem elég csak felajánlanunk az áldozati adományt, hanem Isten előtt kedvessé is kell tennünk. Kellemes illata legyen áldozatunknak. Mily jó, hogy a szentmise nemcsak felajánlás. Az ostya és a bor felajánlásában kifejezésre hozott áldozatunk Krisztus rendelése folytán az Ö szent testévé és vérévé válik. Az utolsó vacsorán is így tett Krisztus és megparancsolta, hogy az Ö emlékezetére minden áldozatunk alkalmával megismételjük az átváltoztatást. Nem tudunk betelni eléggé hálával és köszönettel, hogy így van. Mit kezdtünk volna a magunk áldozatával? De így ..., így csakugyan kedves az Isten előtt. Az átlényegülés fölséges pillanatában kenyerünk s borunk az Űr Jézus Krisztus leple lesz már csak s a fátyol mögött az Isten Fiát, az Istenembert imádjuk. Most már Krisztus szívén keresztül jut áldozatunk az Atyához. Az Ö szent Szívéből az Atyáért égő szeretet s önátadás ragadja magával a mi gyarló és gyenge szeretetünket, egészíti ki a maga teljességéből a mi fogyatékos önátadásunkat, e Szív engesztelő imája esd bocsánatot bűneinkre, Benne új színt, hangot s hatékonyságot nyernek kéréseink. Lelkünk elé lép az öreg Izsák pátriárka, amint ágyán ül s érzi, hogy vándorútjának napjai meg vannak számlálva, várja fiát, hogy egyék s ráadja atyai áldását. S mihelyt Jákob belép, az aggastyán megszólal: „íme, az én fiam illata, mint a májusi rét illata, mikor az Isten azt megáldotta". Az Isten is várja Fiát. A világ undok előtte. „Nincs kedvtelésem bennetek", — mondja az Űr. Mikor pedig Jézus megjelenik, szavak hallatszanak az égből: „íme, az én szerelmes Fiam, akiben nékem kedvem telt". Ez a szerel6 P. Dám Ince: Ferences szemmel