P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

szívé. Nekünk a hitben vallott valóság átélése kell. Nemcsak értés, hanem nagy érzés is. Érzés, amely szeretetben gyullad lelohaszthatatlan lángra. Mert aki az Eucharisztia iskoláját végzi, az a szeretet legnagyobb fellángolását ünnepli, körülötte melegszik és belőle fog lángot. Itt égni, szeretni, emésztődni, feláldoztatni kell. Szeráfok lelke kell ide! Az Eucharisztia a szeráfi lélek iskolája, egyetlen tudományuk a szeretet, mesterük az eucharisztikus Krisztus! A lelkek a csend misztikus légkörében nevelkednek. „Sehol nincs akkora csend, mint az oltárszekrényben. Pedig e palotában örvénylik a leggazdagabb, legmunkásabb élet. A palota Ura éjjel-nappal imádkozik, áld, könnyet, izzadt homlokot töröl, bűnláncokat tép, tört szárnyakat gyógyít, lázongó vért csendesít, éhezőknek ételt, szomj azoknak italt ad, zárt szemeket megnyit, megtörő szemeket lefog. E palotában ver csendben az Isten Szíve" (Blazovich). Itt folyik a legszebb tanítás, a lélek tökéletesedésének néma iskolája. A szentségház Kenyerében s e Kenyér vételében találkozik össze s forr egybe Isten és a lélek s alakul az új teremtmény, a Christophoros, a Krisztust hordozó új ember! Az eucharisztikus szentévben mindenkinek meg kell járnia ezt az iskolát s az életben megtartania, valóra váltania ezt a tudományt. Meg kell végre látnunk, hogy az Oltáriszentségben vár az Űr bennünket, míg e földön élünk!