P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

reszten agonizáló Jézus, nem a palesztinai utakat, városokat, falvakat, mezőket s hegyeket járó Názáreti, nem a Szent Család ácsmunkása, nem a betlehemi jászol édes Kisdede, nem is a mennyei dicsőségét élvező s az Atya jobbján uralkodó Krisztus Király, hanem a kenyér színében s a kehely borában elém álló Eucharisztikus Király, a szentségi jelenlétben elém lépő, nekem embernek szánt, a megváltott ember számára itt levő s az Egyház ölén nyugvó Űr Jézus. Az Űr Jézusnak itt külön neve van: Szent Ostya! 1. S itt mindjárt meglátom, hogy az eucharisztikus lelkület, az Oltáriszentség körül alakuló lelkiélet külön szókinccsel rendelkezik. Annak, aki ráébred arra, hogy az Oltáriszentség a föld, e siralomvölgy vándora számára az Isten-keresés útja, aki megjegyezte magának, hogy minden szentségház felhívás a számunkra: hic quaere, hic adora, „itt szeresd, itt imádd", meg kell látnia, hogy egész külön szótárt kell kezelnie, amikor a Tabernákulum Lakóját keresi. Szent Ostya ... ! Ezt a szót nem használhatja az Űr Jézus földi s mennyei életének egyetlen mozzanatában sem. Csak itt az oltáron Szent Ostya a neve Krisztusnak, csak itt revelálja a nagy titkot, hogy új jelenlétét ünnepeljük az Űrnak, hogy itt az utolsó vacsora légkörében élünk, hogy itt új környezetet teremtett magának az Űr. Itt édes Ostyám, drága Kenyerem, Eleségem, Életerőm, Táplálékom, Fenntartom, Kelyhem, Tüzes Borom, Boros Tüzem, Szomjúságom, Derűm, Békém, Szerelmem, Italom a neve az Ür Jézusnak. Itt nem a rozoga istálló, nem a názáreti otthon, nem a tanítványok s apostolok környezete, nem Augusztus császár kora, nem a zsidók intrikája és gyűlölete, nem is a Kálvária-hegy szenvedő Krisztusa, még a szentekkel s angyalokkal körülvett Krisztus sem az Űr Jézus, hanem oltár, szentségház, örökmécs, gyertyatartók, éles szavú csengetyű-hangok s az élet országútján beporosodott, a technika, rohanó élet, vásári zaj nyugtalanságából idetévedt emberek megváltó Istene és köztünk-levő Krisztusa az Űr. Azon