P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

gok. S teszik mindezt azért, mert az Ür Jézusban szeretik őket. Szent Vince úgy szerette a rabszolgát, hogy helyet cserélt vele. A hősi szeretet gyakorlói nemcsak a test szenvedéseit vállalják, hanem a tisztítóhely aránytalanul nagyobb kínjait is, és önként lemondanak annak lehetőségéről, hogy haláluk után rögtön élvezzék Isten látását. De mi lesz velük? Mindenesetre többet kell szenvedniök mind a földön, mind a tisztítóhelyen. A végén azonban mégis ők nyernek vele a legtöbbet. Hiszen minden jócselekedetnek és imának három értéke van: érdemszerző, kérő és elégtételi. A szenvedő lelkeknek ezekből csak az elégtételi részt nyújtják. Csak a bűnhődést csökkentő vagy talán törlő hatást. Jócselekedeteik érdemeit, azoknak kérő, kieszközlő hatását nem ajándékozhatják el. Tehát ha valamilyen kérést fűznek jótetteikhez, Isten meghallgatja őket. Sőt, ezért az áldozatért, csak most találnak igazán meghallgatásra. Érdemeik pedig mondhatatlanul megnövekszenek. Ami egyben azt is jelenti, hogy örök dicsőségük és boldogságuk is roppantul gyarapszik. Isten az iránta való szeretet mértékévé sok tekintetben a felebaráti szeretetet tette a jelen világban. Aki nagyon szereti felebarátját, az nagyon szeretheti az Istent. A nagy szeretet pedig nagy dicsőségnek biztosítéka és záloga. Aztán a szenvedés sem olyan odaát, mint a földi. A szenvedő lelkekben tökéletes béke és biztonság honol. Szenvedés is vár rájuk. Még pedig nagy. De a vigasz is nagy lesz: az üdvösség biztos tudata. Nemcsak remélik, hanem biztosan tudják, hogy a mennybe jutnak. A felebaráti szeretetnek ez a gyakorlása az isteni irgalom legátfogóbb tisztelete is. Isten igazságossága biztosan megkívánja az elégtételt, irgalma azonban