P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

egy szava sem akar emlékezés lenni csupán, hanem valósággal várja hozzánk Krisztust! Tulaj donképen mi várjuk! A várakozás tehát valóságnak szól, az öröm is igazi, szent, megváltó örvendezés! Tehát örülhetünk, ki kell csattanunk a boldogságtól, mert jön az Űr! Valóságos várakozás már azért is, mert azon az oltáron, amely előtt sóvárogva állunk, s énekelünk, a próféta látomásán tünődünk, csakugyan megérkezik Krisztus. Megjelen minden hívőnek, s minden lélekben építi az ő országát. Ó, ha megértenők, a felénk siető Urat, s az ő vágyát, s a szentmiséről csak úgy tudnánk elmenni, hogy az Üdvözítőt szívünkbe fogadjuk, a szent karácsony titkát mindannyiszor átéljük. De ezzel már az öröm másik indító-okának a gyökerére tapintottunk. 2„ Szent Pál a mai szentleckében ezt mondja: „Az Isten békéje, mely meghalad minden emberi értelmet, őrizze szíveteket és elméteket, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban". Csak az örülhet igazán, aki Istennek ezt a minden értelmet meghaladó, természetfeletti békéjét hordozza szívében. Béke és öröm... Ha a békét említem, örömről beszéltem. Ha örülök, a békét élvezem. Krisztus is mintha felváltva használná a szavakat, s ugyanazt mondaná vele: „Az én békémet hagyom nektek, melyet a világ nem adhat nektek". Majd máskor: „Ezeket szólottam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és a ti örömötök teljes legyen". A lélek zavartalan összhangja mind a kettő. Egyensúlyozott lelkület, a lélek és a test összhangja, — hogy szemléletesen jellemezzük. Ügy, hogy a lélek f elsőbbsége érvényesüljön, s a lélek uralkodjék a test fölött. Persze, ez az összhang az embernél nem jöhet tökéletes hangolásba máöként, mint a kegyelem erejéből. A kegyelem megszentelő és békét teremtő hatalma hozza harmóniába azt a gyakorlati ellentétet, amelyről Szent Pál is oly keserűen panaszkodik, amikor más törvényt lát tagjaiban, mint elméjében.