P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

pán, mint az európai, s mással a mai ember, mint az 1000 év előtti római. Annak is tudatában van az Egyház, hogy ezeken a nehézségeken egy tollvonással segíthetne. Nem köti hozzá semmiféle hittani elv. Ezt követelik a holt nyelv ellenségei is. Az Egyház hagyjon fel eddigi álláspontjával s térjen modernebb és járhatóbb utakra. 5. Nem döntenek az érvek. — S az Egyház nem változtat. Miért? Ép elfogulatlansága miatt. A változtatásnak csak akkor van értelme és alapja, ha perdöntő érvek késztetik a régi álláspont elhagyására. Aki azonban közelebbről megnézi a felhozott érveket, könnyen megláthatja, hogy a hangzásuk nagyobb, mint a súlyuk. Nem döntenek az érvek. Ha pedig valamely érv nem dönt, csak javai valamit, nem érdemes kockára tenni a régi és bevált gyakorlatot. Különösen a vallási élet terén nem. Itt mindenki konzervatív, de különösen a nép. A hagyomány és a szokás hatalmával szemben a legnemesebb próbálkozások is hányszor csődöt mondanak. Aztán az Egyház liturgikus élete is élet, s az élet fejlődésének szabályai szerint jár el. Nevezetesen, nem bír el nagy zökkenőket és szakadásokat. Nem bírja ki a hirtelen és gyökeres átalakulásokat. Végül a liturgiái rendelkezések egyházi törvények. S itt ne feledjük, hogy a keresztény közösség is törvénylétesítő tényező. Ha szükség lesz változtatásra, úgyis bekövetkezik az a maga rendjén-módján, s az Egyház ott lesz védő és ítélő jóakaratával a keresztény közösség törekvései mellett, s megadja a lehetőséget ahhoz, hogy a jogos és a korszerű igények kielégítést nyerjenek, s a liturgia is hozzáalkalmazkodjék a szükségletekhez, ahogy az történt a szlávok mozgolódásainál, s történik itt a szemünk előtt a görög katolikusok magyarnyelvű istentiszteletének kérdésében. De ez a szokásjogot s törvényt teremtő mozgalom az Egyház kebelén belül megy végbe, s