P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

terjedése idején? Mennyivel előbb ienne až orosž rémuralom is a győzelemben a vallás fölött, ha az orosz nép is néki idegen nyelvű szertartásokhoz lett volna kötve? Ha megbukik Sztálin vallásírtó rendszere, annak egyik oka az orosznyelvű rituálé lesz! (Anonymus, A szertartások nyelvének régi kérdéséhez. E. L. LUI (1930) 204.) 4. Méltatás. — Az ilyen kérdésekben elfogulatlanul kell mérlegelnünk az érvek súlyát. Minden egyéni szempontot félre kell tennünk, s csak az igazságot kell szem előtt tartanunk. Az Egyház is ezzel a szemmel nézi a kérdéseket. Ezt is. Nem a szólamok hangzása, nem az érvelők bátor felépése dönt itt, hanem a felhozott érvek súlya. Azt el kell ismernünk, hogy az élő nyelv sürgetőit nem lehet egyszerűen tudatlanra vennünk. Az Egyház magatartása sohasem volt a lekicsinylés a vele szembehelyezkedőkkel szemben. A legkisebb szempontot is a hozzá méltó komolysággal értékeli és méltatja. Nevezetesen a mi kérdésünkben az Egyház elismeri, hogy a szentmiseáldozat a közösség cselekménye, s hogy a közösség belekapcsolódását nagyban elősegítené az érthető nyelv. Hisz az első szentmiséket a nép nyelvén mutatták be, s a hívek minden szöveget értettek. Az első keresztény századok hitélete azért gyökerezett oly mélyen a liturgiában. Az is biztos, hogy az egyházias szellem elmélyítésében, a valláshoz való hűségben is nagy szerepe lenne. S nem lehet tagadni, hogy a holt nyelvű istentisztelet hátrányai közé vehetünk hithagyásokat is. Ellenfeleink azzal is érvelnek a hitükben hajótörötteknek, hogy ime, a mi templomunkban hazai nyelven imádkozik a pap. Nem csekély a jelentősége a néplélektani szempontnak sem. Az is biztos, hogy minden néphez más és más uton kell közeledni. Máskép kell a keresztény igazságot beállítani és megkedveltetni a kínaival, mint a magyarral, más szimbolikával dolgozik a ja-