P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

áhítatos lendülete, költői szépsége. Megalázó az ily értelemnélküli ima és ének. 2. A nemzeti nyelven végzett liturgia egyszerre megváltoztatná a helyzetet. Mindenki értené a szöveget. Egyszeriben megnyílnék a hívő számára a kétezeréves Egyház ősi liturgiájának minden szépsége és tartalmi mélysége. Hogy lehelnék az ősi imák két évezred hitét, mennyi épülést eredményeznének a mai időkben is! Maga az Egyház ad rá példát, mikép kell és lehet alkalmazkodni a megváltozott igényekhez és viszonyokhoz. „Az Egyház évezredes nagy erkölcsi sikereinek titka épen abban volt, hogy nem merevedett meg elavult sablonok, idejét mult formák keretei között, hanem a liturgiái külsőségeiben alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz, a különféle korszakok lelki és erkölcsi igényeihez. így pl. nem rekedt meg a katakombákban, eltörölte az önkéntes offertóriumokat, a nyilvános gyónást és vezeklést, a kétszín alatti áldozást, a római birodalom nyelvéhez alkalmazkodva a zsidó helyett a latint tette hivatalos nyelvvé, időszakonként ünnepeket és böjtöket rendelt és törölt a kor igényei szerint. De amily jogon az Egyház a múltban megtehette a változásokat, szabályokat és szövegeket állapíthatott meg, épúgy ma is megteheti ezt, ha ezekkel, mint eszközökkel — amelyek nem merevedhetnek soha öncéllá — alkalmasabban előmozdítja a főcélt: a lelkek örök boldogságra vezetését." így ír a nemzeti nyelv egyik papharcosa (Biczi Gyula, A szertartások nyelvéről. Hozzászólás. E. L. LUI (1930) 242), aki nem szándékozik a szentmisével foglalkozni, érvei azonban alkalmasak a nemzeti nyelv illusztrálására. Utalnak arra a veszedelemre, amely ép ma fenyeget a latin nyelvhez való ragaszkodás miatt. A nemzeti nyelv egy másik védője így ír: „... az óriási előnyökkel szemben micsoda előnyöket mutathat fel a latin nyelvhez való szigorú ragaszkodás? Ma a tömegaposztázia korában, a bolsevizmus letagadhatatlan 22 P. Dám Ince: Ferences szemmel