P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Az Egyháznak a legmesszebbmenő engedményei a keletiek uniós mozgalma érdekében arra engednek következtetni, hogy igen. Azok a nehézségek, amelyek eddig akadályozták a görög nyelv bevezetését, aligha múlnak el. Apologetikai értéke kétségtelen ennek a ténynek Magyarországon. A magyar nyelvű liturgia sürgetőit egyszerűen a görög katolikusokhoz utaljuk. b) A NYUGATI VAGY RÓMAI LITURGIA NYELVE. — 1. A latin. A nyugati Egyház a szertartásokban, kormányzati és tudományos írásaiban a latin nyelvet használja. De nem a klasszikusok nyelvét. A Krisztus utáni első három század erősen hanyatló nyelvét vette át s azt hozzáalakította a maga hit tani és liturgiái követelményeihez. Így kerültek bele a Szentírás hatása alatt héber, arámi s főkép görög szóés fogalmi elemek. Ezt a latin nyelvet fejlesztette tovább a kereszténység. A keresztény írók is ezen a nyelven alkották műveiket. Nem egy közülük a maga nyelvteremtő és alakító művészetével dolgozott tökéletesítésén. Ügy, hogy egy Tertullián, egy Ciprián, Ambrus, Jeromos, Ágoston nyelve már egészen kiérett, gazdag, fordulatos, erőteljes, simulékony nyelvezet. Hatással van rá a szerzetesség is, amelynek használati nyelve egész a nemzetiségi mozgalmak megindulásáig. A VIII. század óta holt nyelv, de az Egyház liturgiája és teológiája megőrizte, s használja a mai napig. Persze, a humanizmus, majd nyomában a felvilágosodás s a mai nyelvtudomány szereti az Egyház nyelvét ócsárolni, a „konyhalatinság" lealázó megnevezésével félretolni, s az irodalmi nyelv magaslatáról letaszítani. Ma már ezen az irányított s hamis jellemzésen túl vagyunk. Az Egyház latin nyelve épúgy kiálja a nyelvtudomány kritikáját, mint bármely más nyelv. Ma már büszkén valljuk, hogy a mi nyelvünk Tertullián, Ambrus és Ágoston nyelve. Lehet Ciceróék és Horátiusék nyelvezetén gyönyörködnünk, s művészetüktől elragadtatnunk, de az ily