P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

birodalom területén alapított Egyházakban előbb a görög, majd a latin nyelv lett a hivatalos istentiszteleti nyelv. Az egyéb nyelvű pogány országokban is valószínűleg a megtérített nép nyelvén miséztek az apostolok és az apostolutódok. Erre vonatkozólag azonban igen gyérek az adataink. A liturgia nyelvének kérdése századokon át nem keltett bonyodalmat az Egyházban. Az egyes népek közt azt a nyelvet használták, amelyet a nép a legjobban értett. Ha a görög vagy a latin nyelvet valahol nem nagyon értették, átvették a nép nyelvét. így aztán meglehetősen megszaporodott a liturgikus nyelvek száma. Főként Keleten, ahol a nagyobb területi és faji különbségek jobban szétválasztották az egyes népeket. Nem célunk ennek a történeti alakulásnak a részletezése. E helyütt mindössze a katolikus szertartási nyelvekkel foglalkozunk. Az apostoli korból csak arám, görög és latin nyelvű szertartási emlékeink vannak. A későbbi századokban aztán elég változatosan vannak képviselve az egyes nyelvek a kútfők között. a) A KELETI LITURGIÁK NYELVE. — 1 .Az arám vagy szirkhald. Jézus és az apostolok anyanyelve. Ma a szír nyelv a jakobita és a nesztoriánus eretnekségek liturgikus nyelve. A katholikus Egyházban a szíriai maroniták és az egyesült khaldok hivatalos nyelve. 2. A görög. A kereszténység főként ezen a nyelven terjedt, s így érthető, hogy a liturgiában is a görög nyelv vezetett. Szent Pál még a rómaiakhoz is görögül írt. Rómában és a lestöbb nyugati tartományban a görög nyelv járta. Egyesek szerint a görög nyelv előbb voit a liturgia nyelve Rómában, mint a latin. A latin csak jóval később szorította volna ki a görög nyelvet. Mások vitatják ezt az állítást, s a latint teszik az itáliai egyházak hivatalos nyelvévé. Ma a legtöbb keleti egyház hivatalos nyelve. 3. A kopt. Az egiptomi keresztények kezdetben valószínűleg szírül végezték szertartásaikat. Azokon