P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Ehhez nélkülözhetetlennek vallom egy kitűnő kezekben elhelyezett és szakember szerkesztésében megjelenő lapnak a megindítását, amelynek nem volna egyéb célja, mint a beérkezett tanulmányok közlése és bírálata. Megfelelő honorárium és propaganda ellenében hazafias papságunk és tanítóságunk a lehető legnagyobb eredményre vinné vállalkozásunkat. Második fontos tennivalónk lenne egy alapos, de nem szószátyár néprajzi káté összeállítása. Még dilettáns uton is megszerezhesse az a tanító és pap, vagy más gyűjtő azokat az elemi ismereteket, amelyek nélkül nem látja be a néprajz területét. Meg kell tanítanunk az embereket arra, mi is a néprajz területe, mit lehet és kell megfigyelni egy falu életében? A néprajzi kérdőíveket nem tartjuk valami tökéletes megoldásnak, de legalább annyit megtanulhat belőle a kutató, hogy mit is kell észrevennie. S ezzel a kátéval aztán nem szabadna takarékoskodnunk, el kellene juttatnunk minden tanítói és papi asztalra, a vakációra falujába térő diákság tarsolyába, kispapok és falvakat járó misszióspapok és kisegítők Celebretjéhez, hogy megtanuljanak a falun nyitott szemmel járni, és a magyar értékeket látni. Ne legyen magyar író, aki a magyar falut ne ismerné, a magyar nép lélektanából valamit meg ne örökített volna. Ösztöndíjakkal jutalmazzuk és támogassuk a magyar társadalom szintén egyik elsősorbéli nevelőjét, a magyar írót, hogy a néppel mégismerkedhessék és jellemét megjeleníthesse olvasóinknak. Ne vegyenek fel az irodalmi társaságok olyat, aki nem rótta le ezt az első magyar kötelességét. A magyar sajtó, rádió, színház, mozi ezektől az eszméktől legyen áthatva. De nem a népieskedés könnyelműségével, hanem a magyar sorsproblémák alaposságával és komolyságával. Ne csak a daloló magyart, a szép magyar életet ábrázolja, hanem láttassa meg a dal mögött a könnyet, a pompázó külsőségek mellett a szociális felkarolásra is váró magyar népfiát.