P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Teremtsünk közösséget a néppel, döntsük le azokat a válaszfalakat, amelyek harmadik és másodosztály között tátonganak, tudatosan keressük a nép társaságát, találjuk fel benne magunkat a legnagyobb természetességgel, s engedjük magunkra hatni romlatlan lelkük sugárzását, őszinte s annyira indokolt panaszát, éljük magunkat bele problémáiba, s tudjunk a nép körében egyszerű néplelkek lenni. Mindezt nekünk kell kezdenünk, hiszen a népnek ebben nincs mit kezdenie, a nép készen áll s vár, mikor vesszük már észre, hogy ő is magyar testvér, ő is ember, neki is megvan a maga műveltsége, az ő vállán is nyugszik a nemzet, ő is morzsolódik a magyar közösség terheinek és gondjainak a súlya alatt. Csakhogy az ő kezében eke, kapa, kasza végzi a nemzetszolgálatot, a középosztályéban pedig a toll és az aktarendezés. S ki tudja, melyik teljesíti nagyobb odaadással és lelkiismeretességgel a maga kötelességét? Értse meg a finomkodó középosztály, hogy nincs miért bundaszag, kérges tenyér, természtesség — és parfömillat, napi fürdő, és társadalmi formalizmus tekintetében osztályoznunk az embereket! Az egyetemes emberi értékeket hordozza mind a kettő, s legkevesebb oka van elkülönülnie a műveltebbnek az egyszerűbb és kevésbé művelt embertől: hiszen közös eszme, egy Haza, egy hit, egy történelem, egy sors, egy hivatás kapcsol bennünket össze. A legnagyobb emberi értékek szolgálatában közösek vagyunk, miért szakadunk ketté mindennapi életünkben?! Oly igaza van a magyarnak: csak akkor van rá szükségünk, ha a kenyere meg a vére kell, máskor fel se ismerjük, rá se hederítünk. S talán megértjük, hogy sokban igaza van annak, aki a magyarság életkedvének vesztét ép ebben a kitagadottságban, lenézettségben és harmadosztályúságban keresi, amelyre nem érdemes embert szülnie a magyar anyának! Nyissuk meg a lelkünket népünk felé, hadd érezze, hogy becsüljük őket, hogy csakugyan a nemzet alapjainak érezzük őket, hogy nem nézzük le foglal-