P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

befoglalhatatlan közvetlenségével és erejével igazán. Persze, ehhez nagyobb alapossággal és kutató kedvvel kell felkészülnünk. A még mindig gyerekcipőben járó gyűjtést fel kellene fokoznunk, és hatalmas anyagra szert tennünk. Ehhez pedig a néprajzi szakértők oly táborával kellene rendelkeznünk, hogy célunk ne csak álom, hanem valóság is legyen. Túllőnek a célon azok, akik a néprajzi adatok felderítésére tudóstársaságok szervezésén törik a fejüket. Az igazat megvallva, a gyűjtő feladat nem oly nagy és észbontó, hogy ahhoz a legjobb szakembereket kellene munkába állítanunk. A szakemberek maradjanak az anyag feldolgozásánál és irányítsák az összesítő szerveket, jelöljék meg a hiányzó kérdéseket, dolgozzák fel legkülönfélébb szempontok szerint a beérkezett anyagot, rendezzék a kiállításokat és múzeumokat, vizsgáztassák a falu-vezetőket és a kutatókat, bírálják a fonákságokat, nyesegessék a túlzásokat. A felderítés munkáját pedig azok végezzék, akiket a Gondviselés a nép életébe azért állított, hogy a hit és a kultúra áldásait hintsék népük lelkébe: a papok és a tanítók. Ma, amikor alig tudjuk tanintézeteinket megtölteni képzett tanárokkal és tanítókkal, nem álmodozhatunk hivatásos néprajz-kutató szakemberekről. A papságot és a tanítóságot kell úgy képeznünk, hogy hivatása területén azonnal átfogja a maga magyarság-mentő és nevelő feladatát, tisztában legyen azokkal a szempontokkal, amelyek szerint munkáját végeznie kell, s falusi életét azzal tegye kultúrértékké, hogy mindent értékelni tudjon, aminek a Haza hasznát veheti, s éles szeme a házak tetején kiálló kereszttől kezdve a legegyszerűbb szerszámig tisztában legyen az egyes elnevezések és tárgyak néprajzi értékével. Ez a két falu-nevelő rendelkezik azzal az elemi irodalmi tudással is, amely a gyűjtött anyag feldolgozására képesíti. Állítólag Finnországban ép a papság és tanítóság a néprajzi feladatok leghivatottabb szerve, s végzi a legnagyobb munkát a népi értékek felfedezésében és egybegyűjtésében.