P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

hordja a nép kultuszt teremtő zsenialitását, tehát a népi jelleget. Az Egyház a maga néma történelmét játssza meg ebben a népi munkában. Erről nem ír a történelem, pedig életének legmélyebb medrét, fenn­állásának legmélyebb alapjait akkor vetette meg, amikor a népet szentelte és misszionálta. így nem nehéz beleilleszkednie abba a kultúr­programmba, amely ma a népiség eszméjében a leg­sürgősebb és legfontosabb feladatokat kiáltja világgá. Az Egyház kezdettől gyakorolja azt, amit ma új fel­fedezésként ünneplünk. Csodálatos módon mutatko­zik be itt is az Egyház katolicitása, a teljességet ma­gában hordó és élő tökéletessége, ellentéteket és leg­különbözőbb eszméket harmóniában egyesítő szép­sége. Az idők folyása hol az egyiket, hol a másikat veti egy-egy korszak hullámtarajára ezek közül a gondolatok közül, s a kor felületes gyermeke egyol­dalú lelkesedéssel kapkod utána, mint a gyermek fut virágról-virágra, s mindegyikben a legszebbet, a leg­illatosábbat, a legtökéletesebbet fedezi fel. így va­gyunk a népiség áramlatával is. A kor háborgó lelke vetette fel, s mi elkaptuk mint valami újdonságot és soha nem hallott értéket. Az Egyház kezdettől felis­merte a népek hajlamait, gondolkodásmódját, kultú­ráját, szokásait, s hozzájuk alkalmazza a maga termé­szetfölötti életének formáit, az örök és változatlan igazságokat, liturgikus életét és a maga kultúresz­méit. Ép itt domborította ki legjobban a kegyelmi élet alapelvét: a kegyelem — és a kegyelem csatornája, az Egyház — nem rontja le a természetet, hanem arra épít. Ennek a törvénynek megvalósításában a legtö­kéletesebben ismerte föl a népiség összes feladatait és oldotta meg egyedülálló művészettel és rátermett­séggel. II. Hogy mennyire népi gyökerekben fogan az egyházi élet számos megnyilvánulása, annak nagy­szerű igazolása a népi vallásosság tanulmányozása. Népi vallásosság... ! Ezzel oly területre léptünk,

Next

/
Thumbnails
Contents