P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

amelyet magamnak kell megteremtenem, hanem az egyéniségbe kívánkozik, benne alakul s tőle nyer szépséget minden. Ennek az öntudatnak kialakítása az egyéniség megművelésének ideálja. „Az ilyen ember a teremtés központja, szíve a teremtés szíve s lelke a világnak tükre. Szíve átérzi a teremtésben lüktető életet s a lelkén tükröződik a nagyvilág kedves, egységes, harmonikus képe" (5, 19). „Látjátok, hogy az egyéniségben alakul ki a világ s minden ott künn a belsőért van. Minden ott künn az élet ajtaja előtt áll s kopog, zörög, s kér bebocsáttatást, koldul életet. Tőletek koldul. Érintsétek meg s élni fog. Tekintsetek rá s élni fog szíveitek tüzében, figyeljetek rá s élni fog harmóniátok zenéjében. Vegyétek föl magatokba s alakítsátok át művészetté, boldogsággá, örömmé azt a puszta, csupasz létet. A világ kitárja előttünk gazdagságát, a végtelenbe kinyújtja tereit, feneketlenségekké mélyeszti örvényeit s meghívja az életet, hogy benne kifejlődjék. S az az élet megint csak én, csakis én vagyok. Én élek, s csak magamból tudom, hogy mi az élet. A világ, ég, föld, úszó csillagok az én életem tükrén akarnak tükrözni. Méltán mondhatom mindezek után, hogy a világ utánam eped, s bennem akar kifejlődni s kialakulni életté. Ez veleszületett fölénye az életnek a lét fölött; ez filozófiája a létnek, hogy a lét öntudatszomjas és életsóvár" (5, 133. s k.). Prohászkánál egyszeriben megdobban a szíve mindannak, amit eddig inkább elméletileg mondtunk, így tűnik ki, hogy nem elméletet alkottunk, hanem az élet s a lét legmélyebb vágyait lestük meg. Az öntudatlan lét az öntudatba kívánkozik. Ez biztosíték arra is, hogy a természet kegyelemben akar kivirágozni, a természet és a kegyelem a legmélyebb vágyai pedig Krisztus után áhítanak. Más szóval: minden alsóbbrendű lét a felsőbbért van, minden Krisztusért, Krisztus pedig Istenért. Ebben a rendben van a gyökere Krisztus egyetemes királyságának is: „Ez az alávetés nemcsak Krisztus elsőségét jelenti, mely