P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

istenemberi méltóságával együtt j ár, hanem uralmat jelent. Krisztus elsősége minden teremtmény fölött egyszersmind hatalommal jár minden teremtmény fölött. Azon hatalommal, mellyel mindent megújítson, ami mennyben és a földön van". (6, 83.) Nem kétséges ezek után, hogy Prohászka Ottokár a megtestesülés indítékának kérdésében Duns Scotus oldalán áll. Az értékelméleti szempontok következe­tes és merész érvényesítésével az Eucharisztia abszo­lút jellegének és az egyéniség központiságának hir­detésével pedig határozottan továbbfejlesztette. Az pedig külön öröm, hogy Prohászka itt egy oly gon­dolatot képvisel, amely egybeforrt a magyar mult Krisztus-hitével s amely ma is feladatok elé állítja a Krisztust hordozni vágyó magyar jövendőt. Krisz­tus-királynak ezt a scotusi elgondolását hirdeti Má­tyás idejében Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát; ezen a Krisztus-eszmén fogott tüzet s állt Jézus nevé­nek zászlaja alá Kapisztrán Szent János törökverő serege; ezzel a Krisztussal biztatja az újjáépülő ma­gyarságot a ferences Telek József, Nagy András és Csató Elek tanítványainak lelkes csapata s a minorita Szeráfin atya országot járó missziós gárdája. A leg­utóbbi századfordulón s a világháború után újjá­születő katolikusság a Prohászka lelkén kitüzesedett Krisztus-kép hódító szépségén elevenedett. A jövőt megteremteni vágyó mostani nemzedéket pedig ezen a Krisztuson tájékoztatja Schütz Antal. Krisztus egyetemes királyságára vonatkoztatva is igaz, hogy úgy még nem írtak róla, ahogy Prohászka írt. Nála a gondolat életté, az elmélet dallá válik. Így lett Prohászka a Krisztuson igazodó jövő felé vezető útunkon Krisztus dalnoka, a nagy Király trubadúrja.

Next

/
Thumbnails
Contents