P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

istenemberi méltóságával együtt j ár, hanem uralmat jelent. Krisztus elsősége minden teremtmény fölött egyszersmind hatalommal jár minden teremtmény fölött. Azon hatalommal, mellyel mindent megújítson, ami mennyben és a földön van". (6, 83.) Nem kétséges ezek után, hogy Prohászka Ottokár a megtestesülés indítékának kérdésében Duns Scotus oldalán áll. Az értékelméleti szempontok következetes és merész érvényesítésével az Eucharisztia abszolút jellegének és az egyéniség központiságának hirdetésével pedig határozottan továbbfejlesztette. Az pedig külön öröm, hogy Prohászka itt egy oly gondolatot képvisel, amely egybeforrt a magyar mult Krisztus-hitével s amely ma is feladatok elé állítja a Krisztust hordozni vágyó magyar jövendőt. Krisztus-királynak ezt a scotusi elgondolását hirdeti Mátyás idejében Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát; ezen a Krisztus-eszmén fogott tüzet s állt Jézus nevének zászlaja alá Kapisztrán Szent János törökverő serege; ezzel a Krisztussal biztatja az újjáépülő magyarságot a ferences Telek József, Nagy András és Csató Elek tanítványainak lelkes csapata s a minorita Szeráfin atya országot járó missziós gárdája. A legutóbbi századfordulón s a világháború után újjászülető katolikusság a Prohászka lelkén kitüzesedett Krisztus-kép hódító szépségén elevenedett. A jövőt megteremteni vágyó mostani nemzedéket pedig ezen a Krisztuson tájékoztatja Schütz Antal. Krisztus egyetemes királyságára vonatkoztatva is igaz, hogy úgy még nem írtak róla, ahogy Prohászka írt. Nála a gondolat életté, az elmélet dallá válik. Így lett Prohászka a Krisztuson igazodó jövő felé vezető útunkon Krisztus dalnoka, a nagy Király trubadúrja.