P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

/ szeretetet, hogy ez a szeplőtelen szív tudja őt viszontszeretni igazán (6, 26). A szent Szűz lelke így új istentiszteletnek, imádásnak, szeretetnek forrása. ."Épp azért Isten jobban szereti őt, mint az egész világot (6, 54). Neki adta legnagyobb ajándékait: a szeplőtelen fogantatást, a szüzesség páratlanságát és az Isten-anyaság méltóságát (6, 56). Nem csoda, ha itt is visszatér Duns Scotus gondolatmenete: „Ezt lefoglalta magának s róla mondhatja: dicsőségemet másnak nem adom. Érte teremtette elsősorban a világot, érte testesült meg, szerezte az Oltáriszentséget, Ezt csak az érti meg, ki nem ütközik meg Szent Terézia kijelentéseiben Jézus szaván: „Ha nem teremtettem volna meg a világot, érted teremtettem volna meg, Terézia!" (6, 57.) „Én" Szent Terézia kijelentései nyomán jutunk el az öntudatos és az öntudatlan lét határmesgyéjéhez, az emberhez. Jellegzetesen prohászkai az az elgondolás is, amely a szép egyéniséget állítja a világ központjába. Amit Krisztusról, Szűz Máriáról mondtunk, az bizonyos értelemben rólunk is igaz. így értem van mindaz, ami velem alárendelt viszonyban van. Ami azért van, hogy én igazibb, jobb, szentebb és szebb egyéniség legyek. Ebben éppúgy közreműködik az alsóbbrendű világ, mint a kegyelmi. Tehát ebből a szempontból az élettelen és az öntudatlan világ éppúgy értem van, mint Krisztus, Szűz Mária, az Egyház és a szentségek. Az alsóbb világ azonban fokozottabb mértékben értem van. Én értékesebb vagyok, mint az egész öntudatlan világ együttvéve. Tehát elmondhatom, hogy értem van mindaz, ami az értékskálán alattam van. Prohászkánál azonban ez nem néma és élettelen megállapítás. Nála a létrend megelevenedik s kitüzesedik a teljesebb élet vágyától. Csak így értjük meg azokat a kijelentéseket, amelyeket a Diadalmas világnézetben az egyéniségről tesz. Az egyéniség nemcsak a lét legszebb alakja,