P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

(6, 108). S hogy a bűn megrontotta az ember boldogságát, üdvözítésünket úgy vitte végbe Jézus, hogy „a maga teljes felszerelésében mint Megváltó, az előretudott bűnös emberiség kereszten meghalt engesztelője, a kereszt, a kin, a halál átszellemesítője és legyőzője" jött (24, 125). A megdicsőülés reményünk tárgya, s hogy isteni életünk lesz, azt Krisztusban jelképezve látjuk, ki ember is, Isten is, hogy mi is, kik emberek vagyunk, egykor isteni boldogságban éljünk" (6, 109). Krisztus a fő a teremtésben, a kegyelemben és a dicsőségben. Ö a láthatatlan és a látható világ, a jelen- és az örökélet királya! A teremtett világ kezdete és vége. A cél, akiért van minden. Nem a bűnbeesés miatt van tehát Krisztus, hanem egyedül önmagáért, függetlenül minden mástól. Isten előtt előbb Krisztus alakja lebegett, minden mást Érette teremtett. Primogenita Krisztus-király vázolt eszméje tövén fakadt a Szent Szűz teológiája is. Mária a megtestesülés titokzatos gyükerének első virágos vesszeje (6, 49). Az isteni elgondolások elsején fogant ő is. ,,A szent Szűz Krisztus után Istennek első gondolata; a „primogenita" nagy hivatásának megfelelőleg, erőben, szépségben, az Isten-anyát megillető nagy stílben kialakítva" (6, 48). Ö is hódító szépség: „Az első és főmotívum, mely a szent Szűz lelki fáciesén elömlik, mely alapszínezetét s hangulatát adja a teremtő Isten előszeretete iránta s következőleg teremtő alkotásában a több erő s a több szépség. A Szűz eszméje az Ür lelkesülése; a lelkesülő szeretet mindenütt tud remekelni; ha pedig ez a lelkesülés isteni, akkor istenileg remekel" (6, 52). A szent Szűzről is elmondhatjuk tehát, hogy az Űr legszebb, legédesebb műve, a predesztinációnak s összes gyengédségének s szorgosságának központja (6, 90). Az ő lelkében is kigyújtotta az édes, kedves, izzó