P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Az Eucharisztiáról is elmondhatjuk tehát: „Minden e szent titokért van; ahogy a dómok a főoltár végett vannak, annak foglalatja: úgy az Egyház, az Oltáriszentség szent művészi burka! Szentek, fények, villámlások, színek, tüzek, opálos-gyöngyös könnyek, rubinos-véres korallok, rubinok, drágakövek körítik. Minden érte, belőle, tehát miatta" (24, 73). így lesz az egész világ az Isten temploma (24, 172). Gratia Christi capitis Krisztus elsősége azt is jelenti továbbá, hogy ő az Egyháznak feje. Belőle, mint főből árad a kegyelem a tagokba. Jézus lelkébe csorgott le a szentségnek és a kegyelemnek méze, amelyből mi is részt nyertünk (6, 70). S mert ez a kegyelem öröktől neki van szánva, következik, hogy minden kegyelem Krisztus kegyelme: az angyaloké, az első embereké s a megváltottaké egyaránt. „Miatta van a kegyelem; a kegyelem nem egyéb, mint az isteninek beleelegyedése az emberibe. Krisztusban substantialiter; bennünk accidentaliter. Mint mikor a cukor leolvad, legédesebb és egészen cukorképes maga, de aztán ez az édesség kiszivárog a víz rétegeibe: olyan a kegyelem szivárgása az Űr Jézusból. Azért teremtetett már az első ember kegyelemben, * mert Krisztus képe, Krisztusról levett kép volt" (23, 178). A teremtésnek az is elsőrangú célja, hogy az ember Isten képe lehessen kegyelemben: Isten „a teremtett lélek istenülésébe fektette a teremtés célját" (6, 109). Végeredményben boldogítani, üdvözíteni akart. „Az üdvözítés az Isten müve, mely mindent átfog és felölel, melynek alapzata Isten mindenhatósága, koronája pedig az örök dicsőség az istenült lelkek boldogságában, A teremtés és a megdicsőülés közt pedig az inkarnációnak titka fekszik összes színeivel és kellemével, lágy és érdes, mosolygó és véres áldozataival s az egészre rá van írva: Jézus. Jézus neve izzott az Isten homlokán, mikor teremteni akart. Jézus, vagyis üdvösség, mert hisz végre is boldogítani akart"