P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

király trónol: „Az a nagy erős, qui praedestinatus est esse Filius Dei in virtute, kit predestinált... s ki­nek gravitáviója alatt áll a világ; az is, mely nem ismeri; az is, mely megtagadja s kicsiny Ii; az is, mely nem hisz s régi hite szentélyének rongy darab j ai val hajigálózik feléje ... Az a nagy erős, ki a sátánt egy­maga legyőzi, kinek ez az erő jutott az örök szent szándékok predestinációjában... Az az édes gyer­mek, ki az Isten Fia, ki született az örök Atyának a szent Szűztől, ki minden atyaság és eredések forrása; kitől való minden alakítás s a teremtés öröme s ki­nek az időben ez a Fia lett" (24, 237 sk). Ott van mint indíték a teremtés kezdetén. „Ami­kor odaérünk, hogy Isten teremté az eget és a földet, s a föld üres és csúnya vala, sötétség borítá azt, —­ott akadunk valami újra. De milyen motívumra? Itt, ahol mondjuk: „kezdetben teremté Isten", ahol a lét az élet tudata, ahol a kiindulás, a beállítás pontja,... ah, a punctum saliens, a minden... Kell a végtelen­ség, az abszolútság, az örökkévalóság transzcenden­talizmusába valami kinyilatkoztatás, konkrét valóság, idő, élet, küzdelem ... S az a teremtés, a világ, a tör­ténelem, s abba is beleállította a lelkét, — az istenit, Krisztust. A „transzcendens" konkrét lett, „ember lett" (24, 218). Más szóval: „Az Isten ember lett, az isteni emberi lett; fény, de tejes üvegen átszűrve s minden ily átszűrt fény tulajdonságaival. Ez az „Is­tenember, ez a központ, a kiindulás és a korona ... Az istenemberi az Istenség megnyilatkozásának do­minantéja a mostani teremtésben! ... Azért gondo-. lom, hogy Krisztus az első, a primogenitus, s hogy miatta van minden, s hogy eljött volna, ha nincs is bűn a földön" (23, 178). Mindjárt más értelme lesz a világnak s új je­lentősége az isteni mű színpadjának, ennek a kicsi Földnek: „fénylő gyöngyszemmé lesz a mélységben imbolygó „Terra", az a föld, mely e csodálatos lélek predestinációjával van egybekötve" (6, 69).

Next

/
Thumbnails
Contents