P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

KRISZTUS A VILÁGEGYETEM KIRÁLYA Kommentár Prohászka Ottokár 1895. január 12.-i és 1922. október 30.-i napló jegyzetéhez. Az Elmélkedések az Evangéliumról, az Új elmélkedések, a Diadalmas világnézet, az Élet Kenyere és a Soliloquia olvasójának bizonyára feltűnt, hogy Krisztus egyénisége Prohászkánál sajátos és újszerű beállításban lép elénk. Krisztus nem függelék és ráadás erre a világra, nem gyógyír csupán a bűnbeesés fájó sebére s nem az ember elrontotta eredeti állapot helyreállítója s az Isten és az ember kibékítő j e elsősorban, hanem Krisztusnak ebben a világban, a teremtmények hierarchiájában, a kegyelem és a dicsőség rendjében határozott helye, szerepe és jelentősége van. Ö nem egy rosszul sikerült világterv kijavítója, hanem eredetileg is benne van az Isten teremtő elgondolásában. Sőt épp az első helyen van, és minden más érte van. Krisztus a teremtés célja és koronája. Ö a világegyetem királya! A Soliloquiának az a két feljegyzése, amelyhez ezt a pár sort szántuk, abba a műterembe nyit be, amelyben ez a Krisztus-kép készült s amelybe Prohászka is járt mártani ecsetjét. Cur Deus homo? Miért lett az Isten Fia emberré? Szent Anzelmnek ez a kérdése feszül ebben a két napló jegyzetben. Azért jött-e, hogy az elesett embert felemelje, a bűntől megváltsa és a mennyország örökösévé tegye, vagy eljött volna akkor is, ha nincs bűn a földön? A