P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Csak megpihenni járunk már haza, hogy aztán újra kimehessünk. De egyéb köze alig van életünk alakításához. A technika lázas munkába szólította az embereket, a modern találmányok nagyobb mozgási lehetőségeket teremtettek, a hírszerzési lehetőségek pedig egyenest legyőzték a távlatokat, s viszik az embert a nyugati harcterektől Japánig, Narviktól Űjzelandig. Az otthon fala szétfoszlik, s világokba lát a rádiója mellett gubbasztó. Lehet még otthonról, magányról, elvonulásról szó? Ma, amikor a világ minden eldugott helyének bonyodalma közüggyé válik? A lélekre meg egyenest szétszóró erővel hatnak a mindennapi események. Minden ereje kifelé van lefoglalva? Befelé mi marad? Tud-e egyáltalán a ma embere befelé nézni? Van szóra érdemes lelki kultúránk? Tudunk-e még elmélkedni, magunkba mélyedni, magunkkal törődni, öntudatos és személyes lelki életet élni? Még a legjobb szándékúnak is nehezen megy. Mi lesz a vége ennek a szétszóródásnak? Mi lesz velünk lélek nélkül? Napról-napra fogy a tartalékunk. Idegességünk mutatja azt a gyötrő kettősséget, amely belső igényeink s a külső követelések között egyre vájja a szakadékot. Még sokat hallottunk a belső szépségekről ahhoz, hogy csak kifelé élhessünk. Nem tudunk róla lemondani, de élni sem bírunk neki. Hát nem kín ez? Kétségbeejtő viaskodás. De itt nevelkedik körülöttünk egy nemzedék, amelyet már a születésétől kezdve az új eszmények szerint nevelnek. A nép s az ifjúság nevelésében nem az igazság, hanem a propaganda szólamai viszik a főszerepet. Mögöttük sorakozik a teljesen kifelé élő ember. Margit befelé mutat Ez a zárdaszűz ép az ellenkező serpenyőbe helyezte az élet súlyát. A királyi származás mindent megadott neki a földből, a külső javakból, de ő mindebből semmit sem kért. Nagy világmegvetéssel for-