P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

így Prohászka félreismerhetetlenül azon a vonalon áll az egyedi lét értékelésében, amely az ágostonosferences skolasztikán indul el s Suarezen és Leibnizen át jut el a modern bölcseletig. Az élet lélektana Az élet áramlása a lélekben belső világunkban jelentkezik a legfinomabban. Lelki tehetségeink közül is az akarat az, amelyből az élet felszökel: „az életnek az a konkrétumra s nem absztrakcióra fordított oldala, az érzés, a jóság, a kedély, a hangulat, az érzelem, az indulat, az a sokféleképen fűtött s sokféleképen színezett s az erények formáiba belestilizált akarat" (14, 300). Tehát az akarat s az akarati életet visszhangzó érzelmi világ eleveníti meg a gondolatokat, lobbantja lángra az eszméket s ihlet meglátásokra. Az akarattól s az érzéstől függ, hogyan értékeljük s mily tartalommal töltjük be az eszméket (7, 151). Főkép a szeretetben remekel az élet igazán. A szeretettől lesz hatalommá, kincsünkké s erőnkké a gondolat (14, 299.). „Scire arnare est, ezt tartom én, tanto sa, quanto fa, ezt vallom én; élni és szeretni, nem tudni és nézni" (6, 126). Prohászka voluntarizmusáról sok szó esik s értelmezésében megoszlanak a vélemények. Annyi biztos, hogy a valóságot nem tartotta az akarat megnyilvánulásának és szükségletének, sem az igazságot a körülmények és érzelmi csapongások függvényének, mint azt a modern voluntarizmus egyes képviselői teszik. Azt sem nehéz észrevenni, hogy az intellektualizmus enyhébb és józan irányával szemben is bizonyos tartózkodást tanúsít. Ha nem tévedek, akkor jelöljük meg Prohászka helyét a leghelyesebben, ha a voluntarizmusnak arra az egészen kifogástalan s az értelem jelentőségét egyáltalában nem tompító síkjára állítjuk, amelyen ugyancsak az ágostonos-ferences bölcselet mozog. Ezt csak alátámasztja az a körülmény, hogy ennek a keresztény voluntarizmusnak egyik legjellegze-