P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

tesebb kérdésében, az akarat elsőségének vitájában is a voluntarista nézet mellé áll: „A fogalmak napokká gyúlnak ki s életet győző hatalmakká lesznek a nem intellektuel, a nem racionális elemtől, az enthuziazmustól. Pál apostolon látni, hogy ez a legnagyobb hatalom, s hogy a tudásnál előkelőbb, a kutatásnál ingerlőbb, az érvényesülésnél s gazdagságnál gazdagítóbb, a,,supereminens scientiae Charitas" (Ef. 3, 19), a szeretet, amely az égbe nyúl (14, 304). Az élet koronája Az élet legszebb hajtása Jézus Krisztus, az Istenember . Benne ölelkezett egybe az isteni és az emberi élet. Kimondhatatlan közelségbe került. Az emberi élet az örök Ige személyes tulajdona lett. Ki tudja felfogni ennek a közelségnek sugárzását a krisztusi lélekre, Krisztus egyéniségére? A krisztusi lélekben ragyogtatta meg az Ür önmagának leghűbb ismeretét s a krisztusi szívben alakította a leglelkibb életet. Ezt a valóságot Krisztus foglalta szóba: „Én vagyok az élet!" Élt is olyan életet, hogy nyomdoka' évezredekre a hadak útja lett. Épp ezért Krisztusnak mindig lesz követője, mert az élet csak életet szülhet. Az olyan élet pedig, mint Krisztusé, örökké nemz (5, 148; 19, 287). Ez a krisztusi élet az Űr lelkesülése s első teremtői gondolata. Azért teremtett mindent, hogy ez a Krisztus megvalósulhasson, s az isteni és emberi életnek ez az utolérhetetlen alakítása létre jöhessen. Jézus volt tehát a minta, amelyhez minden teremtett élet idomult, s amelyet minden életforma másolt. Őt utánozza az angyalok és Ádám szépsége, őt oltja minden lélekbe a megváltás kegyelme (23, 128; 24, 125). A kegyelemben újjászületett egyéniség pedig az élet koronája. A kegyelem nem nyomja el s rombolja le a természetes életerőket, hanem a természetfeletti élet céljára irányítja. Erőit fölfokozza s a krisztusi minta kialakítására képesíti. Ennek az egyéniségnek