P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

állott Istenen csüngő elmével". Felborított értékelés jellemzi ezeket az embereket: ezek örültek, ha bántalmazták, szomorkodtak, ha magasztalták őket! A szegénység már gyakorlati és jogi fogalmazása a szentferenci egyszerűségnek. Hogy foglalja törvénybe máskép az egyszerűséget? Külső jogi vonatkozásában az anyagi dolgokról való lemondás, a vagyontalanság, vagy szerzetesi nyelven, a szegénység marad csak meg a számára. S ebben nem elégedett meg a lelki szegénységnek minden keresztény ember számára oly fontos erényével, amelyről az Üdvözítő a Boldogság-hegyén beszélt. Keveselte az akkori szerzetesség szegénységi eszméjét, amely csak az egyént kötelezte vagyontalanságra, a szerzetet már nem. Ferenc még a szerzetnek sem engedett meg semmiféle vagyont, hanem alamizsnagyűjtéssel akarta biztosítani a kisebb testvérek mindennapi kenyerét. S hogy a testvéreknek lelki függetlenségét még az arany látása se zavarja, a pénz kezelését is megtiltja rendszabályában. A pénz kezelésére világi embereket, u. n. apostoli szindikusokat kell felkérniök, akik aztán a pápa nevében kezelik és kamatoztatják a kisebb testvérek megélhetéséhez összegyűlt pénzt. Érdemes idejegyezni szerzetszabályának idevágó sorait: „Ne legyen a testvéreknek semmi tulajdonuk, se házuk, se fekvőségük, se egyéb birtokuk, hanem e világ idegenjeinek és jövevényeinek módjára, szegénységben és alázatosságban szolgáljanak Istennek. S ne szégyeljék magukat, mert az Ur miérettünk lett szegénnyé ezen a földön. Ez a tökéletes szegénység fölsége, amely titeket, drága testvéreim, a mennyország örököseivé és királyaivá rendelt, a földiekben ugyan szegénnyé, de az erényekben gazdaggá tett. Ez legyen a ti örökségtek, s ez vezessen az élők földjére. Ragaszkodjatok hozzá szívvel-lélekkel, drága testvéreim, s az Űr Jézus Krisztus nevére kérlek benneteket, ne legyen soha semmi tulajdonotok e világon". Az egyébként kimért