P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

hangján beszélget Istennel. Bernát testvér pedig oly gyönyörűen tudott Istenről beszélni, hogy hallgatói megfeledkeztek magukról, világról, s úgy csüngtek ajkán, mint a gyermek anyja kebelén. Valamennyien páratlanul gazdag érzelmi életet élnek, az elme okoskodását félredobva, egyetlen tudományuk a szeretet. S ha már a tudománnyal hozzuk párhuzamba őket, ki tudná megmondani, nem nekik volt-e igazuk, amikor a szív zsenialitását a lángelme elé helyezték? Egy biztos, boldogabbak voltak, mintha a világ minden tudománya a fejükből pattant volna ki. Ennek a legnagyobb bizonyítéka az a derű, az a béke, az a mosoly, amellyel a világ minden bántalmára és megaláztatására feleltek. Az igazi öröm ugyanis az egyszerű léleknek abból az értékeléséből fakadt, amely semmire sem értékeli a földet, ezt a világot, az anyagiakat, hanem minden szálával abba a világba kapaszkodik, amelyben kárpótlást kap a lemondás, ahonnan nagyobb boldogság reménye integet felénk. Többre „vetemedtek" ennek a boldogságnak a megszerzéséért: nemcsak szelíden tűrték a világ bántalmait, gúnyolódását, lenézését, hanem egyenest keresték az alkalmat, hogy mennél több megaláztatásban legyen részük. Ismerjük Szent Ferenc és Leó testvér híres beszélgetését az igazi örömről. Bernát testvér naponta kimegy Bologna piacára, hogy annál könnyebben kifigurázhassák, csuklyáját rángathassák, port szórjanak rája és kővel hajigálják. Fráter Juniperusz Róma terein hintázik, hogy idiótának tartsák. Szent Ferenc híres vecsernyéje a megalázódás keresésének és kultikus feldolgozásának egyik legbájosabb és legmeghatóbb jelenete, amelyet a szentek élete valaha is felmutatott. Vagy amikor Masszeusz szemére veti Ferencnek, hogy az egész világ utána szalad: Miért épen téged? — kiáltja, s felsorolja Szentünk testi fogyatékosságait, „Ferenc lelke nagyon megvidámodék, tekintetét az égre emelte és sokáig